Tekergők titkai - A Pergamen -

Roxfort

Miután Wood megmutatta a hálókörletet, a négy fiú elköszönt a lányoktól és megálltak a szobájuk ajtaja előtt, amin a négyük neve állt. Sirius keze rajta volt a kilincsen.

- Nos, uraim! Ezzel egy új fejezet kezdődik az életünkben! - nézett jelentőségteljesen a három másik Griffendélesre, majd lenyomta a kilincset.

Egy elég nagy, kerek szoba tárult eléjük. Két-két, baldachinos ágy jobb és bal oldalt. Vörös függöny és sötétítő az ablakon. A ládáik már az ágyak mellett.

James megállt a szoba közepén, az arany szélű, vörös szőnyegen. Olyan tökéletes volt a szoba. A két nagy szekrény, az ajtó mellett, az ágyak, minden. Pont, amilyennek elképzelte. Igaz, a szoba formája egy kicsit bezavart nekik, de a szekrények és az ablak adott valamiféle "négyzetszerű" hatást.

Ugyanez az érzés látszott a többiek arcán is, bár ők ezt kicsit máshogy fejezték ki. Peter és Sirius azonnal elfoglalták a két bal oldali ágyat, és ki is próbálták azokat, míg Remus nyugodtan leült a szoba látszólagos "sarkában" lévő egyetlen asztalhoz, és onnan nézte társait. James csak most tudta igazán megfigyelni a két fiút, aki csatlakozott hozzájuk. Peterről nem sokat tudott megállapítani, bár lehet, hogy nem is lehetett. Hiszen egy nagyon egyszerű fiú volt

- Nem vagyunk sokan. - mondta a semmibe meredve.

- Hát nem. - helyeselt James, aki időközben leült a szoba közepén - Éppen ezért tennünk kell valamit.

- Mégis mit? - lógatta le a fejét az ágyról Sirius.

- Össze kell fognunk! - jelentette ki a szemüveges fiú - Egy csapat leszünk, mi négyen.

- Nem igazán tudunk mást tenni. - nevetett Remus - Mit is érnénk el azzal, ha ellenségeskedünk?

- Amíg nem próbáljuk ki, nem tudjuk meg. - csatlakozott a beszélgetéshez Pettigrew.

James ekkor felpattant, majd elkezdett körbe-körbe járkálni.

- Ezen a folyosón ötödévesek vannak. Nem is kevesen, minimum tízen. - mondta hangosan - Szóval le kell védeni az ajtót.

- Varázslattal? - kérdezte Sirius.

- Nem, majd bezárjuk kulcsra, hát persze hogy varázslattal! - lépett az ajtóhoz - Egyezzünk meg egy kódban, amit csak mi tudhatunk.

- És ha nincs olyan? - kérdezte Peter - Mármint van, csak lehet, hogy nem szívesen mondjuk ki.

- Elég, hogyha rá gondolsz. - mondta James - Na? Mi legyen?

- Kedvenc varázslény? - kérdezte Remus.

- Ezaz! Ez könnyű lesz! - kiáltott fel James - Vérfarkas.

Remus erre még sápadtabb lett.

- Miért pont vérfarkas? - kérdezte remegő hangon.

- Göthe Salmander arról ír a legizgalmasabban. És a fiával együtt tanulmányoztuk őket. - mondta James.

- Te ismered Göthe Salmander fiát?! - kapta fel a fejét Sirius.

James nem gondolta volna, hogy ez ilyen nagy dolog. Mármint persze, neki óriási megtiszteltetés, hogy a híres magizoológus az ismerőse, de sokan nem ismerik el Göthe munkáját. És sokan voltak, akik sok sok évvel ezelőtt képesek lettek volna ölni ezért.

- Igen. Theseuszal sokat voltunk együtt. - válaszolt - De a keresztapja és Göthe is a családunk barátai. Bár az idősebbik Theseus nem a legkevesebb ember, meg kell valljam.

- Ez nagyon király! - mondta elismerően Peter.

- Szerintem mégsem a vérfarkas lenne a legjobb választás. Hiszen mégiscsak egy kód kell. A vérfarkas pedig szerves része lesz majd a tananyagnak. Lehetne leprikón vagy viharmadár is. - vetette fel az ötletet Remus.