Tekergők titkai - A Pergamen -

James Potter

A kicsiny városban mindenki jól ismerte a város szélén lévő kúria lakóit, a Potter családot. A híres Debodor Frizuráló Főzet feltalálója, Fleamont Potter és a kedves felesége Euphemia Potter boldogan töltötték mindennapjaikat. Segítettek a mugliknak, dolgoztak és pénzt kerestek.
Minden tökéletesen ment, egy dolog kivételével. A Potter házaspárnak sajnos nem született gyermeke, egészen 1960-ig.

Egy fekete, kócos hajú, mogyoró barna szemű fiú botladozott le álmosan a lépcsőn. Megállt édesapja előtt a konyhában, majd ránézett.

- Mehetünk! - mondta boldogan.

A férfi végignézett a fián, majd mélyet sóhajtott.

- Hiszen még csak fél hat van. - motyogta az apja.

- Mi az, hogy még?! - kérdezte James felháborodva - Már fél hat van! És tizenegykor indul a vonat. Nem akarok elkésni. - magyarázta - Ha elkések, akkor itt maradok a nyakatokra, és azt senki sem akarja.

- Drágám! James már indulna! - hívta a feleségét Fleamont, majd amikor a nő is belépett a konyhába, kiment a nappaliba.

- Jó reggelt anya! - intett neki James - Indulhatunk.

- Biztos vagy te ebben? - nézett nevetve a fiára Euphemia - Én, a helyedben felvennék egy nadrágot, mielőtt kimegyek.

- Hiszen van rajtam nadrág! - jelentette ki James.

- Igen drágám, egy pizsamanadrág.

- Ez nem is... - mondta, de az édesanyja a szavába vágott.

- Gondold át. Felvetted? - mosolygott.

A fiú átgondolta a dolgot, majd bólintott és felrohant a lépcsőn, de az édesanyja utána kiáltott:

- Ha már fent vagy, akkor a nadrág mellett a szemüvegedet is megkeresheted! Akkor lehet, hogy látni is fogsz valamit!

James bement a szobájába, majd megkereste a szemüvegét, amit végül az éjjeliszekrényen tálat meg. Felvette a kerek lencsés tárgyat, majd megnézte a nadrágját. Euphemiának igaza volt, Jamesen tényleg egy pizsamanadrág volt. Így a fiú keresett egy farmert, felvette, majd körbenézett a szobában.

A ládája ott állt mellette, és ahogy látta, még pár dolog hiányzott belőle. Mondjuk a kviddics poszterei, a pótszemüvege és egy pár penna, amit még nem sikerült beraknia.
Leszedte a falról a posztereit, és hosszas válogatás után kiválasztotta a három legjobbat, majd elrakta azokat a ládába a többi kimaradt dologgal együtt. Végül bezárta azt, és elkezdte kihúzni a szobájából.
Nagyon szépen haladt, egészen a lépcsőig. Valahogy, azt kihagyta a számításaiból. Nem tudta, hogy hogyan fogja levinni a nehéz tárgyat a földszintre.

- Ne segítsek? - kérdezte Fleamont, aki teljes nyugalommal végignézte, ahogy a fiú kiszenvedi a ládát a szobájából.
Közben a szemüvegét törölgette.

- Hát, ha nem akarod az érkezésem után megjavítani a padlót, akkor igen. - állt hátrébb James.

- Egyébként sokkal jobban nézel ki így, hogy fel vagy öltözve. - jegyezte meg az apja, miközben elővette a pálcáját.

- Dehogy! Csak koszos volt a szemüveged. Akkor is jól néztem ki. - vágott vissza James.
Fleamont intett a pálcájával és a láda felemelkedett.

- Rajtad még szemüveg sem volt. - válaszolta az apja, majd lerakta a nagy ládát a padlóra - Tessék.

- Kösz! - mosolygott a fiú.

A férfi körbenézett. Euphemia éppen akkor ment ki a házból, minden bizonnyal a reggeli postáért.

- Figyelj fiam! - fogta meg a vállát Fleamont - Tudom, hogy nem sokat tudsz a családodról, így lehet, hogy ez nem fog olyan sokat jelenteni neked, mint nekem, de szeretnék átadni egy fontos dolgot. - belenyúlt a táskába, ami a vállán lógott, és elővett belőle egy köpenyt. Ezüstös, nagyon könnyű, selyemszerű anyagból volt - Ez, itt egy láthatatlanná tévő köpeny, amely sok-sok éven keresztül, a családunkban apáról gyerekre szállt. Eddig az enyém volt, és most a tiéd lesz.