Az erőd a fájdalmam

47-I.rész

-Ezek szerint nagy a szerelem. Nem?

-Andrew és a szerelem? Még kimondani is nevetséges. Ő nem bájolog csak szexel.

-Ebben hasonlítotok nem? -kérdeztem a barátnőmet nevetve ugyanis ebben sem esett mesze az alma a fájától.

-Van benne igazság, de most épp nem. Igyekszem valami stabilra váltani. Elég a futókalandjaimból random lányokkal és srácokkal nem így képzelem a húszas éveimet.

-Megértem. Nekem sem lenne senkim, ha Alex nem jött volna szembe, szó szerint.

-Mint egy tündérmese, ti tényleg jól működtök nem csak elméletben bár nehezen képzelem el róla, hogy kedves és képes szeretgetni. Úgy látszik kihozod belőle a jót.

-Ő is belőlem, nem kell félnem mert mindig van kihez futni. Most is biztatott, hogy jöjjek el veled, hogy pihenjek. Szerintem bír téged még akkor is ha nem úgy tűnik, mondjuk Andrew nem nézi jó szemmel a kapcsolatunkat.

-Nem kell komolyan venned, Andrew a csendes gyilkos típus. A hidegvérű barátod nem fog gondot okozni neki amíg jól bánik veled. Tény, hogy téged ki kell érdemelni.

A két hetünk New Yorkban hamar elrepült. Csomó programot és bakancslistás élményt valóra váltottunk. Például végig görkoriztunk a hídon, kávéztunk és bruncholtunk egy picit még buliztunk is. Ittam koktélt, de csupán a jóérzés kedvéért nem éreztem, hogy kötelező lenne. Az ital már nem illik hozzám, nincs rá szükségem. Az utolsó nap után Mimi visszautazott Pennsylvaniaba mivel az egyeteme folytatódik jövőhéttől én pedig elindultam ma hajnalban a magángéppel hazafelé.

Jól telt ez a kis kiruccanás, pihenhettem és lazíthattam kettesben a legjobb barátnőmmel. Azt hiszen gyakrabban fogunk ilyet csinálni minimum évente mivel a föld két másik oldalán tanulunk és élünk, de a barátságunk mindkettőnknek rendkívül fontos. Fent szeretnénk tartani.

Meglepetésemre az Alex nélküli idő nem volt olyan elviselhetetlen. Mondjuk írtam neki néha amikor volt időm meg fel is hívtam, de egyébként minden rendben volt. Tudtam aludni is, amit sikerként élek meg. Azért nem fogok hazudni hiányzik a melegsége, de ez nem meglepő. Ragaszkodunk egymáshoz és ez normális, mert ha kell tudunk egymás nélkül is létezni azonban ez nem kötelező. Nem kell elosztanom a lelkem csak azért hogy a barátaimra, családomra és rá is tudjak koncentrálni. Igaza volt Andrewnak, amikor mondta, hogy a mértéktartás fontos.

Csendben ültem a repülő utasterében szinte egyes egyedül. Egy idősebb stewardess hölgy és a biztonságiőr volt rajtam kívül a fedélzeten. Csendben iszogattam a feketeteámat miközben egy New Yorki divat újságot lapozgattam. Már csak pár óra volt hátra a hosszú 16 órás útból. Aludni már nem akartam ezért a gondolataimba merülve néztem ki az ablakon miközben egyszer egyszer lapoztam. Nem siettem, nyugodt voltam, most nem volt min stresszelni. Kisimultan megyek vissza Alexhez, alig várom, hogy megölhessem. Biztos otthon lesz, amikor hazaérek, ezzel végre kirángatom a munkából. Esetleg nézünk majd egy filmet, vagy csak betakarózva teázunk a kanapén ülve. Jelenleg csak erre vágytam, a biztonságra, ami köbe ölel ha vele vagyok olyankor nincs bennem félelem vagy szorongás. Talán még a szívem dobogása is belassul egy picit.

A pilóta beleszólt a mikrofonba, hogy 45 percen belül leszállunk. Alig vártam, hogy kinyújthassam az elgémberedett tagjaimat. Pakolni kezdtem, csak a leszállás előtt közvetlenül ültem vissza a helyemre. Amint landoltunk a stewardess odajött hozzám, kezet fogtunk és elköszönt. Ezúttal sem csalódtam Alex választásában. Végig nagyon kedves volt velem a 60 év körüli hölgy. lmondta azt is hogy a csomagjaim már kint fognak várni a taxiban amivel hazavisznek. A segédpilóta segített levinni a kézipoggyászaimat. Még utoljára magam mögé néztem nehogy otthagyjak valamit. A sarkon az ajtó előtt állt a biztonsági őr, nem különösebben figyeltem rá hiszen Alex szerint ők csendben beépülnek ez a feladatunk így nem is akartam őket zavarni a látszólag értelmetlen munkájukban, ami valószínűleg eszméletlenül unalmas is.

Kinek kellenék pont én, nem mintha érdemes lenne elrabolni engem. Egy vagyok a sok ember közül. Az ajtó felé sétáltam amint befordultam a sorok mellett egy kéz utánam nyúlt nem akartam hinni a testemnek az érzéseknek, amit az engem megragadó kéz váltott ki. Egy mozdulattal a márvány pultnak csapott a férfi. A szemem előtt pörögni kezdtek a képek Zsomborról. Ez a férfi pont úgy vágott és szorított be engem a sarokba, mint az abuzív exem oly sokszor. Leszorított de nem bántott, nem ütött meg én viszont küzdöttem kapálóztam és mocorogtam. Hirtelen mécses gyulladt a fejembe szabadulnom kellet a helyzetből, megvédeni magam mert tudtam ennek következményei lehetnek. Nem mehetek át még egy traumán, mindent bele kell adnom. Mögöttem egy kinyújtásnyira a mosogató mellet megláttam a szárítót az edények mellet a szemem sarkából kiszúrtam egy kést, amivel az ebédemet ettem. Szerencsére nem vajazó kés volt, hanem egy lapos élesebb penge. Megmarkoltam a nyelét és a támadó hasába szúrtam gondolkodás nélkül. Kihúztam majd újra megismételtem mivel a kezek továbbra sem eresztettek, hanem nekivágtak az éles márványpult sarkának erő fájdalmat éreztem a csípőcsontomnál. Az adrenalin csak tovább tombolt bennem az életemért harcoltam. A vállába szúrtam a fegyverem mire kissé megtántorodott. A földre löktem aztán tovább szurkáltam mert, ha most elengedném nem tudom mit tenne velem.