Az erőd a fájdalmam

14

-Àven-

Amikor felébredtem Alex nem feküdt mellettem.
Nem volt kedvem ruhàt elővenni ezért csak Alex fehér ingjét vettem fel ami a széken  hevert és kerestem egy fekete zoknit. Nem vettem fel nadràgot, az ing combközépig ért ezért csak egy francia bugyit vettem alà.

Lesétàltam a lépcsőn. Az étkezőből beszélgetés szürődött ki. Gondolom Alex és Leo màr fent lehetnek.
-A lànyok még biztos alszanak.-mondta Leo.
-Én màr fent vagyok.-válaszoltam az étkezőbe lépve.
-Jó reggelt!-köszöntem.
Alex hàttal àllt nekem, de amikor meghallotta a hangomat megfordult.
-Jó reggelt Baba. Jól aludtàl?
-Igen. -Odasétálzam hozzà és làbújjhegyre àlltam, adtam neki egy puszit. Visszacsókolt és elmosolyodott.
-Mi ez a ruha?-kérdezte, eközben kezeit a csípőmön pihentette.
-Mi az!? Nem tetszik?-kérdeztem egy huncut mosollyal.
-Nem otthon vagyunk Babi.-mondta Alex a fejét csóvàlva.
-Engem nem zavar.-szólt bele a beszélgetésünkbe Leo.
-Tudom. Engem viszont igen, úgyhogy mars fel ,öltözni!-mondta szigorúan Alex.
-Jól van, na.-mondtam nyafogva és megforgattam a szememet. Tudva, hogy ezzel milyen reakciót provokálok ki.
-Hercegnő, ez nem azt jelenti ,hogy az otthoni szabàlyok nem érvényesek. Ne forgasd ràm azt a gyönyörű szemedet, mert baj lesz. Egy percig sem fogok hezitálni, hogy a térdemre fektesselek.-figyelmeztetett.
Erre csak elhúztam a szàmat.
Alex magàhoz húzott, finoman megpaskolta a fenekemet majd elengedett.
-Menj felöltözni, nem mondom még egyszer.
Nem akartam ellenkezni ezért csak megfordultam és felmentem.

-Alex-

Miutàn Àrvi felment. Leoval újra elkezdtünk beszélgetni.
-Tényleg nagyon cuki.-jegyezte meg.
-Igen az, de néha annyira szemtelen és fegyelmezetlen tud lenni.-mondtam felsóhajtva.
-Kinézem belőle, hogy egy kis szabàlyszegő. Te viszont elég jól tudod kezelni az ilyen problémàkat.-tette hozzá az unokatesóm egy mosollyal.
-Hogy van Erik?-kérdeztem a baràtjàra utalva.
-Köszöni jól. Megvagyunk.
-Ezt jó hallani.
-Most már lassan fel kellene kelteni Diát is.-mondtam.

Felsétàltam az emeletre ,hogy felkeltsem.
Kopogtam az ajtajàn.
-Gyere be!-szólt ki.
-Jó reggelt bogyóka!
-Neked is bátyus.
-Menjünk le reggelizni. Aztàn beszélünk. Leo màr csinàlt ràntottàt.
-Rendben akkor lemegyek.

Bementem Àrvihoz ugyanis meg akartam beszélni vele a holnapot.
-Szia Baba. Tudunk beszélni?
-Persze Alex. Fordult felém és leült mellém az àgyszélére.
-Holnap el kellene mennem Dubaiba mert lenne egy üzleti parti. Szeretném ,hogyha velem jönnél.
-Szívesen.-mondta izgatottan.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ott kicsit vàsàrolni.
-Az nagyon szuper lenne. Nem hoztam olyan ruhàt ami alkalmas lehetne egy ilyen alkalomra.
Mi lenne ha Diàt is elvinnénk. Nagy szüksége lenne egy kis kikapcsolódàsra.
-Szerintem is jót tenne neki. Ez jó ötlet Baba. Most viszont jó lenne ha reggeliznénk.

-Dia-

Az étkezőben ültem és kivételesen reggeliztem. Mostanàban nem szoktam.
Pàr perc múlva Àrvi is lejött.
-Szia.-köszöntem.
-Szia! Hogy aludtàl?-kérdezte.
-Köszi, elég jó.
Àrvi hozott magànak egy kis ràntottàt és zöldséget, majd leült mellém.
-Hogy ment tegnap a beszélgetés Alexel?
-Igazàból sokkal rosszabbra szàmítottam.-vallottam be.
-Mondtam ,hogy nem lesz gàz, hiszen nagyon szeret téged.
-Akartam kérdezni: Mit szeretsz a bàtyàmban, mármint miért jöttetek össze?
-Törődő ès nagyon jó vele lenni. Szeretem. Néha ugyan kicsit szigorú, de annyira gondoskodó és figyelmes.
-Értem mondjuk ez igaz. Nekem most majd mennem kell, mert Alexék akarnak velem beszélni.
-Akkor sok sikert.-mondta egy mosollyal Àrvi.