MÚZSA

KILENCEDIK FEJEZET

― Ácsi! Van valami, amiről tudnom kellene? Úgy véded, mintha a felfogadott ügyvédje lennél.

Fülig vörösödik és hátat fordít nekem, mintha a kész szósznak olyan rohadt nagy szüksége lenne a figyelmére.

― Ki vele, V!

― Nincs semmi mondanivalóm. Egy szimpla felvetés volt az egész, nem kell rögtön kombinálnod. Inkább segíts megteríteni, Darren akármelyik percben megérkezhet, és tudod milyen mufurc tud lenni egy-egy edzés után.

― Nem! ― Fejemet rázva kerülöm meg a pultot. Kiveszem a kezéből a fakanalat, hogy a szemembe nézzen, ezzel kicsalogatva belőle az igazságot.

― Bella, kérlek fejezd be!

― Sajnálattal közlöm, hogy a csökönyösség nálunk családi vonás, úgyhogy nem fogom megmakacsolni magam, amíg ki nem bököd végre, hogy miért kampányoltál Rhett mellett.

Rimánkodik egy sort, homlokát "Ne csináld már!" üzenettel ráncolva néz velem farkasszemet. Látom a tekintetében a lemondó villanást, amikor realizálja, hogy legalább annyira makacs vagyok, mint ő, ezért egyikünk sem enged majd a negyvennyolcból.

―Talán bejössz neki ― böki ki végül.

― Ez nevetséges ― rázom a fejemet hitetlenkedve.

― Az az elkényeztetett barom megszokta, hogy minden az ölébe hullik, különösen a lányok, te viszont kivétel vagy, és ez izgatja. Rhett a kihívásokat szereti, nem véletlenül az amerikai foci a szenvedélye.

Kihívás kell neki, mi? Írjon romantikus könyvet, miközben a szerelmi élete a béka segge alatt van, és az ihlet csak szökőévente egyszer kopogtat be hozzá!

― Rhett remek főszereplő-alapanyag, de én attól még író maradok, nem a sztori egyik szereplője.

― Ahogy gondolod. Ez mind csak az én személyes véleményem, nem szentírás.

A bejárat felől zörgés hallatszik, amit idétlen nevetés követ némi kongással, mintha lökdösődés közben valaki a falnak ütközne. Meg sem lepődöm, amikor a barna hajkorona mögött egy szőke fej sejlik fel. Szemöldököm az egekbe szalad, ökölbe szorított kezemet ellazítom, hogy copfba fogott hajamon végigsimítsak.

Darren fáradt mosollyal üdvözöl engem, aztán barátnője felé támolyog, egy kezével megragadja és tengelye körül pörög vele, akár egy körhinta. Olajozott gépezetként olvassák egymás néma jelzéseit. Már évek óta együtt vannak, mégis izzik a tűz a szemükben valahányszor egymásra néznek. Jöhet bármi szarság, mindketten biztosak abban, hogy számíthatnak a másikra ― legalábbis külső megfigyelőként így látom a kapcsolatukat. Pont, mint a szüleimét, mielőtt zátonyra futottak volna.

Túl későn veszem észre, hogy a figyelmem elterelődött, ezért csupán akkor eszmélek fel, amikor már hátulról két kar a derekam köré fonódik. Gerincemen borzongás fut végig. Rhett illatát úgy szívja be a ruhám, mintha zselatin oldódna fel a jeges vízben. Körülvesz a vanília és a hasított bőr aromája; a gazdag ficsúr pára, amitől úgy érzem, megfulladok.

― Az én csókom hol marad? ― suttogja a fülembe. A testem reakciója totális ellenállást mutat az eszemnek. ― Elvitte a cica a nyelvedet? ― Érzem, ahogy a pír testem minden tájékát elönti és forrni kezd a vérem. Miért hagyom cserben saját magamat?! Rhett látja milyen hatást gyakorol rám, ezért pimaszul metszett szavakkal folytatja: ― Sebaj, én még mindig tudom hogyan használjam az enyémet.

A hasam előtt egymást ölelő keze lejjebb kalandozik, nadrágom peremét feszegetve a forró bőrömhöz ér, mire azonnal észbe kapok és egy ösztönösen jött lendülettel hátrarántom a fejemet. Rögtön elenged, a hátamat hirtelen betakaró hidegből ítélve megtántorodott. Vaughan eltakarja a száját, hogy elfojtsa a nevetését, míg Darren megilletődve járatja tekintetét közöttünk.