9. Fejezet

687 24 1
                                    

Taehyung pov:

Belépve nagymamámhoz fogott el a rettegés. Nagymamám tudta hogy megyek, s viszek valakit. De mikor kijött elejtette kezében lévő könyveket s ilyedten hátrált

-Vidd a közelemből! - Kiáltott.

Jungkook kezér fogtam és elé ugrottam védelmezőn.

-Mama!!! - Kiáltottam. A nagyi még mindig mellkasába markolva hátrált míg a falba nem ütközött.

-Vidd innen! Most! -

-Miért tenném? Segíts mama! Kérlek! - Néztem rá könyörögve. - Fontos lenne! Kérlek! Ne félj tőle! - Megfordultam és Jungkook kifejezéstelen arcát simogattam.

-De Unokám! Ugye tudod hogy a nagypapa meg akarja ölni? -

-PONT EZ A BAJ! - Kiáltottam könnyeim eleresztve.

Jungkookie arcára kiült a rémület és karjai közé zárt. Mellkasába bújva sírtam és ölelgettem. Azt suttogtam hogy Szeretlek Kookie! ő mindeközben fejem bubját puszilgatta s éreztem hogy ő is sír.

-Mama kérlek.. - Fordultam felé. Láttam rajta hogy aggódik.

-Rendben.. Tehát akkor.. Ez a fenevad a Társad? Nem tudtam volna elképzelni ha ő az alfád. Végülis Nála nagyobb védelem nincs számodra! Szó szerint! A képességei s belső alfájánal hatalma messze meghalad bárkit, s bármit! De miben kell segítsek? Látszólag egészségesek vagytok! Vagy valami baj van? -

-Jungkookie átkáról lenne szó... - Törölgettem könnyeim.

-Üjjetek le. Te pedig mesélj magadról! Tudni akarom hogy milyen vagy! Csak szörnynek ismer téged mindenki! Elhiszem hogy van benned jó! Hisz Taehyung nem ragaszkodna ennyire hozzád! - Pár pillanatra elhalkul. - Az egy jelölés? - Kérdezi nyakamat nézegetve. Csak mosolyogva bólintottam és Kookie vállára döntöttem fejem. Combomat simogatva megpuszilta fejem majd visszanézett nagyimra. - Ahj.. Aranyos! Sajnálom hogy az előbb így viselkedtem! - Hajtotta le fejét. - Bár nagyon megilyedtem! Iszonyatosan nagy energia áradt belőled! Éreztem hogy farkasodról csöpög a vér! Mint aki soha nem mosakszik! -

-Nem haragszom.. Jobbra nem számítottam.. Valóban nagy szarban vagyok.. És ez a Kim család átka miatt van.. 100 éve az egyik felmenő megátkozta farkasom. Ennek az ára a pusztítás! - Mondta Kookie.

*Most kajak? A családom miatt?? Most mégjobban szarul érzem magam! *

*Ne érezd. Szeretlek! Nem a te hibád! *

-Mindig amikor lázam van feltör s nem tudom irányítani! - Mondta. Kissé riadtan nézett ránk a nagyi majd mosolyogva bólintott.

-Szóval három hétre eltűntél mert egyszerre volt lázatok? Igazam van? Pusztítás, és azt mondod nincs kontroll mikor lázad van. De egy nap abbamaradt. Viszont most jut eszembe! - Kiált fel és rám mutat! - Ennek a félnótásnak most volt láza! -

-Mama! - Pironkodtam. Bár valóban.. Khm azért nem volt semmi az a három hét... Még mindig életem legjobb láza volt!!

-Jajj ugyan kicsikém! Most mondd meg neki Jungkook! Amilyen kis bócértos! - Legyintett. - Soha nem lesz felnőtt! De azért kölyköket majd csináljatok! - Kacsintott.

-MAMA! - pirultam el. Jungkook szórakozottan felnevetett. - Szerinted ez vicces?

-Igen! - Csapkodta a combját! - Ne aggódjon Kim mama! Lesz kölyök! - Majd perverzen rám nézett. Rendezte vonásait majd durcizó, piros arcomra adott egy puszit.

-Folytasd kérlek! - Mondta nagymamám és a könyvespolchoz ment.

-Szóval olynakor csak vagyok a testemben.. Csak vagyok.. Nem tudok semmit tenni. Alfám egyfolytában bosszulni, és gyilkolni akarna! Ritkán jut felszínre az átok miatt. Ám mikor előtör bosszulni akar. Nagyon de nagyon összetör az amikor az ártatlanok vérét mosom le magamról és eszembe jutnak a sikolyaik és a könnyeik.. Soha nem felejtem el... Annyira gyűlölöm... Meg akarom törni az átkot! Egyedül nem tudnám! Úgy tudom hogy az omegám segítségével meg tudnám törni az átkot. Száz évig kerestelek! - Fordult felém és egy csókot lehelt ajkaimra.

-Ah.. Értem. Tehát soha sem tudatosan gyilkoltál..az alfádat érte egyedül az átok.. Mm.. Akkor tudom mi lesz az.. - Vett le egy régi poros könyvet. - Én is úgy tudom hogy Taere lesz szükséged! Dee.... Ahh meg is van! - Csapta le a könyvet az asztalra majd olvasni kezdte. - Az átok megtörése csak úgy valósulhat meg ha az Alfa a telihold fényében magáévá teszi az Omegáját! Szenvedéllyel kell történnie ugyanis az a lényeg hogy az elátkozott lélek érezze hogy igen is megkapja a szeretetet! Tanácsos hogy a közelben ne tartózkodjon senki sem, mivel ha megszakítják mind a szeretkezést, mind az átok megtöréstét, hatalmas probléma fokozódhat és olyan mértékű lehet az átok felerősödése hogy amint abbamaradnak a dolgok az alfa kegyetlen vonyítással változik hatalmas alakjába s örökké az marad és gyilkolni fog! - Olvasta a nagyi.

-Ahh ez pofon egyszerű! Annyi a lényeg hogy megkérjük Jimin törpét meg Yoongi gyereket hogy tartsanak távol mindenkit az erdőtől és teliholdkor egy szabadtéri szex a holdfényében! - Mondta mosolyogva. - Szerintem sikerülhet! -

Azt én is remélem....

Maradtunk még a mamánál és beszélgettünk. Ám mikor menni készültünk...

-TaeTae kérlek ne légy majd akkor olyan hangos! Nem szeretném a kisboltban is hallani azt ahogyan megtöritek az átkot! -

-Mama! Olyan hangokat adok ki, olyan hanggal ahogyan akarok! - Puffogtam és elpirult arcomat Kookie izmos mellkasába nyomtam. Kuncogva megcirógatta fejem és puszit nyomott fejem búbjára.

-Jaja. - Nevetgélt a nagyi. - Amúgy Jungkook látnod kellett volna amikor még kisfiú volt! Jajj hogy mennyire meg akarta találni az alfáját! Mindig arról kérdezte a szüleit hogy homnan fogja tudni, mikor lesz majd, ki lesz az, ugye megengedik majd neki, szeretni fogja e majd őt az alfája, csak ő lesz e majd neki az omegája, fájni fog e neki a jelölés és hasonlók! Nagyon akarta már hogy itt legyél! Egyem a zuzáját csak 5 éves volt! - Vigyorgott. Kookie egy elégedett vigyorral nézett rám én pedig durcásan állat tőle messzire.

-Ó igen? - Nézetem rájuk. - Így állunk? Mit ígértél otthon Jeon Jungkook!? - Húztam fel szemöldököm. Kuncogva megrázta fejét majd sóhajtott.

-Amikor kölyök voltam azt hittem egy bácsira aki seggbe rúgott mert véletlen neki mentem, hogy pedofil ezért kiabálni kezdtem hogy "ANYA, APAA SEGÍTSÉG EGY PEDOFIL!" az egész park engem nézett! Nagyon gáz volt! - Égett az arca. Látszott ahogy vissza gondol milyen kellemetlen volt. Kuncogva elképzeltem a kis Jungkookot aki azt hiszi hogy pedofil van a nyomában.

Mmm.. Milyen kis cuki lehetett?

*Cuki voltam, ne félj*-vigyorgott alfája.

Mosolyogva karjai közé bújtam. A mama már fetrengett a nevetéstől.

-Na jól van! Fel voltál készülve rám kisfiam! - Nevetett tovább majd integetett és mi elmentünk.



Hali!
Hát itt is volna a következő fejezet!
Végülis az lett a döntésem hogy írom ezt is meg egy másikat is kezdtem ami egy Ynoongi x Olvsó fici lesz. Ördög, anygal, démon, szerelem, Isten, Bangtan minden lesz benne! Ha érdekel nyugodtan olvass bele. 😊🤗

A holdfényben - [TAEKOOK] <BEFEJETT>Where stories live. Discover now