Casper

Szeretet. Nem szeretek senkit, kivéve a macskámat, Caspert. Két éve találtam egy sikátorban. Azonnal megfogott benne valami. Rövid, barna szőre a kókuszdió héjára emlékeztet, az összképen pedig még a mellkasán található fehér folt is dob. Szeretem a kókuszt, és Caspert is.
Sokszor vagyok ideges, de ez a közelében megváltozik.
Csak ő és én. Ez így most nagyon szánalmasan hangzik, de ez az igazság.

Minden egy szeptemberi napon kezdődött. Az iskolából kiérve megcsapott a hűvös, őszi levegő. Egész nap az épületben ültem, felszabadító érzés volt kilépni a napra. Minden nagyon szép volt. A fák akkor hullatták leveleiket, melyeket a gondnok kupacokba söpört. Mikor már elégnek véltem a csodás táj bámulását, elindultam hazafelé. Elhaladtam egy játszótér mellett, ahol kisgyerekek hintáztak, míg szüleik a mellettük elhelyezkedő padon ültek. Az egyik nőt felismertem, a mi utcánkban lakik.
A fél órás séta, alig tűnt többnek tíz percnél. Beléptem a kertkapun, majd a bejárat felé vettem az irányt. Előkerestem a kulcsaimat, de nagyon hamar kiderült, hogy nem lesz rájuk szükségem. Anyukám otthon volt, és ajtót nyitott. Miután levettem a cipőmet, szobám felé vettem az irányt. A táskámat lehelyeztem ( igazából csak ledobtam ) az ajtó mellé, majd rávetettem magam az ágyra. Hosszú volt a nap. Ránéztem a tankönyveimre, de az csak mégjobban elrettentett attól, hogy bármelyiket is a kezembe vegyem. Nem volt kedvem tanulni, ezért elindultam a konyhába valami harapnivalóért. Anya az egyik széken ült, kezében a telefonjával. Hamar rájöttem, hogy valakivel beszélget, így inkább csöndben maradtam. Kivettem egy joghurtot a hűtőből, majd letelepedtem a kanapéra. Nem volt kedvem a házihoz, szóval pár perc gondolkodás után eldöntöttem, hogy elmegyek sétálni. Felhúztam a cipőmet, majd felvettem egy pulcsit ( később megbántam, hogy nem vittem magammal kabátot, ugyanis rohadt hideg volt ). Elköszöntem anyukámtól és útnak indultam. Azóta sem tudom, hogy eredetileg hova akartam menni. Csak sétálgattam és élveztem, hogy egyedül vagyok. Egy lélek sem járt az utcán, egyedül a lépteim törték meg a csendet. Vagyis majdnem. Éppen egy zöldséges előtt haladtam el, amikor egy nyávogás ütötte meg a fülemet. Benéztem a sikátorba, majd megpillantottam egy macskát. Egy kuka mellett ült, valami penészes szendvicset falatozott. Láthatólag nem örült nekem, ugyanis elég bosszúsan nézett rám. Megértem, megzavartam a vacsoráját. Én sem lennék túl boldog.

Így zajlott le az első találkozásunk. Először otthagytam, de minden nap valahogy arrafelé mentem. Egy idő után rájöttem, hogy szándékosan megyek a sikátor felé, hogy láthassam őt. Egyszer elvittem magammal anyukámat is, aki felvetette az ötletet, hogy fogadjuk be.
Casper azóta hízott pár kilót, de ezen kívül nincs semmi problémája. Egész nap döglik, és előszeretettel pihen az ágyamon. A szőre is kissé megnőtt, lassan jobban hasonlít egy guruló szőrgombócra, mint egy macskára.

Szisztok! Casper már régóta várakozik a fejemben több sztorival együtt. Nem szeretnék több részt írni belőle, ugyanis van még két könyvem, amikbe így is ritkán jönnek részek. Szóval gondoltam, hogy megírom ezt az egy részt, és utána nem foglalkozok vele többet. Ez így is lesz. Nagyon örülök, ha elolvastad, remélem tetszett! További szép estét/napot mindenkinek! :)