Mindörökké,és tovább...

21

Ezután természetesen az egész napot együtt töltöttük, hogy megünnepeljük szerelmünk beteljesülését. Nem bántam meg hogy kimondtam,nem gondoltam volna hogy megteszem, főleg hogy egészen addig amíg ki nem ejtettem ajkaimon én se gondoltam úgy. Bevallottam hogy minden létező módon vonzódok a fiúhoz,de annál több érzelmet nem igazán éreztem iránta, legalábbis nagyon is azt hittem. Mióta pedig kimondtam fejbe ütött a felismerés. Feltűnt hogy mindig nézem a fiút mikor éppen elfordul. Észrevettem hogy duzzadó izmait kémlelem amint megfeszül és azt is hogy szinte bármit ki tudok olvasni azokból a gyönyörű szemekből.

Két nappal később,szombaton,szinte elhinni nem tudtam, de ott feküdtem a fejemet mellkasára hajtva hasát simogatva. Ő a hátam cirógatta, amitől pillangók csapkodtak a hasamba.

-Nem értem-mondtam ki hirtelen,mire a fiú értetlenül nézett le rám

-Mit nem értesz kicsim?-azt hiszem eljött a becenevek ideje

Ez az egész csütörtökön történt,a suliba pénteken még nem mondtunk és csináltunk semmit, még nagyon friss volt. Mielőtt  megtudja a suli, hogy ismét együtt vagyunk inkább megbeszéltük a dolgokat és együtt töltöttünk pár napot. Pénteken suli után találkoztunk,amit én teljes kínokkal vártam.

-Hogy mégis hogyan lehetséges ez az egész-húztam végig a vékony ujjam a kemény hasának egy kockáján

-Mondanék valamit de nem akarok nyálas lenni-nevetett fel és egy puszit nyomott az arcomra, amitől nekem elégedett mosoly jelent meg az arcomon-Hétfőn megyünk együtt?

-Naná-csillantak fel a szemeim és egy cuppanos puszit nyomtam dús ajkaira

~

A hétfő gyorsabban eljött,mint gondoltam. Alex autóval várt a házunk előtt. Egészen nyugodt voltam,addig amíg az autó ülésére nem ültem és a fiú keze nem csúszott a combomra. Ismerős. Furcsa érzés...mintha ismétlődne az egész,csak azzal a különbséggel hogy most tényleg igaz.

A sulihoz érve úgy vert a szívem,mintha ki akarna esni a helyéről. A fiú keze még mindig a combomon pihent,mire most megszorítottam és mielőtt bármit mondhatott volna kipattantam a kocsiból és inkább ott vártam. Alex mellém lépett és a kezembe csúsztatta kezét,ujjainkat össze kulcsoltuk,mire én megemeltem a kezeinket és a fiú ujján lévő gyűrűt megforgattam.

-Mennyien fognak utálni?-kérdeztem tőle, miközben az ujján fénylő gyűrűt nézegettem

-Miért utálnának?

-Mert elvettem a suli legjobb pasiját?!-vontam meg a vállam és büszkén emeltem magasba a fejem

-Amiatt ne aggódj, azért már úgyis utálnak,nem lesz újdonság -nyomott egy gyors csókot ajkaimra majd maga után húzott az iskola épületében

Ahogy mentünk végig egyre többen kísértek minket a tekintetükkel. A legtöbb ember szemében értetlenség tűnt fel,amit persze meg is értek.

Szembe jöttek velünk Nináék is,de valahogy most nekik sem sikerült levakarni a mosolyt az arcomról.

-Csak megbaszattad magad,hogy megfogja újra a kezed?-gügyögött és az arcomhoz minnél közelebb tolta túl sminkelt arcát

-Tán az fáj annyira,hogy te hiába tetted szét a lábad akkor se kellettél neki?-vékonyítottam el a hangom ahogy az előbb ő is