Az utcán járva látom át,
hogy hogyan működik a világ.
Cserben hagyott hős szerelmes,
Csendben súgja hogy rá nincs kereslet.
Őreg úr, ki csak nyugodtan néz elébe,
hogy vajon mikor lesz mindennek vége.
S merre tart majd, mit mondanak?
Ha egyszer a part alatta beszakad.
Srácok s lányok kinek arcán a bor mámor,
vajon nekik mikor lesz kántor?
Az emlék amit ma visznek haza,
Megmarad, vagy tán lesz belőle tél hava?
S velem mi lesz, ki figyel rám?
Mikor éppen megesz a magány.
Magam elé meredek...
Egyedül vagyok, hogy úgy legyek veletek.
