Scaramouche naon szerette a Starbucks-ot. Annyira naon, hogy mindennap délután suli után odavezetett az útja.
* Scaramouche szemszöge *
Végre vége a hétnek.
Kibaszottul elfáradtam, szóval itt az idő elmenni a Starbucks-ba.
Hmmm mit is csinálok hétvégén?
Semmit. Csak ülök otthon, azt max lemegyek a Starbucks-ba. És hogy miért?
A válasz roppant egyszerű.
Nincsenek barátaim, ha csak a Starbucks-os pultos nem annak számít.
Mióta?
Mióta becsapott a fél világ.
Kinyitottam a Starbucks ajtaját. Odabent ugyanazok a félőrültek voltak, akik szoktak lenni.
- Oo Scara, szia! Hogy vagy? - köszönt a pultos, avagy Muzan.
- Szia. Jól... - vágtam oda unott képpel.
- Uh... Figyelj Scara, legtöbbször olvasgatni szoktál idebent... Uhh nyitottak egy könyvtárt nem messze. Szerintem megnézhetnéd.
- Ugyan miért? - forgattam a szemem.
- Scara... Mindig csak otthon ülsz, ha nem itt...
- Mi az zavar? - vágtam hozzá. Nem tudom miért, igazából nem akartam.
- Nem csak... Áh mindegy. A szokásosat kéred?
- Igen. - bólintottam.
Pár perc múlva meg is kaptam a Fhehércshokis shékeneszpresszómat.
Elindultam egy asztalhoz, de valami vadbarom fellökött.
- HÉ VIGYÁZZ MÁR! MOST MIATTAD KIBORULT A KÁVÉM!
- Oh jaj bocsi... Nem akartam. Hmm tudod mit? Veszek neked egy másikat! - mondta egy egyén, akit őszintén még sosem láttam.
- NEM KELL! - kiálltottam.
Csak azért is leültem a kávézóba, csak azért, hogy duzzogjak.
Annak a vadbaromnak ilyen takonyhaja volt. A pulthoz lépdelt. Nagyon susmosolt valamit Muzannal, majd pár perc múlva 2 kávéval jött oda hozzám.
Az egyiket felém nyújtotta.
- Ezt azért, mert fellöktelek.
Megnéztem a kávét.
- E-ez a kedvencem! A Fhehércshokis shékeneszpresszó!
- Tudom. - kacsintott Takonyhaj.
- Oszt mégis honnan?!?! Csak nem Muzan mondta?
- Uhh a pultos mondta az az igazság... Hehe... - vakarta meg tarkóját - na de... Hogy is hívnak?
- Scaramouche. Téged?
- A-azta milyen neved van! Én Hiyori Tomoe vagyok. Most költöztem ide.
- Oh, pont ide? Ide a szemétdombra? - kérdeztem, miközben a kedvenc Fhehércshokis shékeneszpresszómat iszogattam.
- Igen...? Nos-
- Most csak azért próbálsz velem beszélgetni, mert Muzan a pultos megkért rá?! - kérdeztem, hiszen tudtam, hogy Muzan áll minden mögött.
Sóhajtott egyet, majd így szólt.
- Nem kért meg rá. Csak annyit mondott hogy a Fhehércshokis shékeneszpresszó a kedvenc italod... Én meg gondoltam beszélgethetnénk... Csak úgy.
A válasza őszintének tűnt. Én meg csak úgy...
- Bocsánat... Nem akartam itt... Mennem kell szia.
* Hiyori szemszöge *
Ez furcsa. Valami tuti nincs rendben vele. De úgy látszik az a pultos asszem Muzan tud valamit.
- Öh bocsi hogy zavarlak munka közben de... Mi a gond Scaramouche-al? Mármint... Kicsit furcsa. Egész idő alatt olyan idegesnek tűnt. - trappoltam oda.
- Nem zavarsz, mert ide csak pár ember jön, no meg azért, mert egy híresség vagy... Hehe. Na de akkor Scara... Tudod az anyja a legrosszabkor hagyta ott. Nincsenek barátai, és nem is igazán tud barátkozni, főleg, mert nem bízik az emberekben. Néha csak úgy sírdogál. Eléggé féltem őt...
- Ahaa értem. No köcce a tájékoztatás - mondtam, majd kivolultam a Starbucks-ból.
