Playing With Fire

Negyedik rész

Jisoo

Minden rendben

-Szuper! Gyerünk még egy utolsót! Nagyon jó, végeztünk mára. - szólt fotósom, meghajoltam köszönés képen és lementem a vászonról. Igyekszem minél hamarabb átöltözni hogy még a vihar előtt hazaérjek, ugyanis elég borús időnk volt ma. Gyorsan magamra kaptam egyszerű utcai ruhám és indultam is a buszmegállóba. Sajnos az elképzelésem nem teljesen úgy valósult meg ahogy én szerettem volna, egyre erősebben zuhog, a hideg cseppek arcomba vágódnak. Megszorítom kabátom újját és sietek a megállóba. Kifulladva szállok fel a járműre, majd egy szimpatikus helyre le is ülök. Gyorsan ráncba szedem a hajam, szerteszét áll amikor megázik. Mindig az esőcseppeket versenyeztetem az ablakon, ez a gyermeki játék még mindig megmaradt bennem. Ahogy a kis csepp lecsúszik majd csatlakozik egy másikhoz és egy nagy kövér víz paca lesz. Nagy nehezen legurul a sima felületen és leér. A sötét utakat bevilágították az utcalámpák. Pár megálló múlva Én is leszállok a buszról majd kezdek sétálni lakásom felé. A cipőm cuppog a sötét térköveken, úgy toppanok be az előszobába mint aki most mászott ki egy medencéből. Lerakom a táskám, kulcscsomómat a helyére akasztom, ázott cipőm is lerúgom magamról és indulok a fürdőszobába.

🔥

Válogatom képeim a meghallgatásra majd egy üzenet villan fel a képernyőn.

"Nini : Unnie! Van egy kis időd, fel tudlak hívni?" .

Válaszom után egyből megcsörrent a telefonom, én persze habozás nélkül húztam jobbra a zöld gombot.

-Jisoo Unnie! -hallottam meg Jennie hangját a vonal túlsó felén.

-Szia Jennie! Mi a helyzet?

-Ahh, Unnie, segítenél? Hivatalos vagyok egy díjátadóra amit a munkatársam szervezett, és kellene egy kísérőt vinni de senki nem ér rá. Ugye te eljössz velem? -kérlel. Sóhajtok egyet majd beleszólok.

-Mikor lenne? Lehet fotózásom van.

-Most szombaton, délután ötre kell ott lenni.

-Nagy szerencséd van. -hétvégére semmi programom sincs, pihenést terveztem de akkor ez kilőve.

-Juj, komolyan? Ah, Unnie, imádlak, köszönöm köszönöm köszönöm! -sikítozott örömében.

-Hogyhogy a többiek nem érnek rá? -kérdezem furcsálva. Azt hittem a barátja tud időt szakítani Jennie-re.

-Lisa vizsgázik, Rosie családi vacsorára hivatalos, Logan-t meg se merem kérdezni mert úgyis nemet mondana. -én itt ledöbbentem. Megint veszekedtek? Jobban mondva mindig. Nem is értem Nini mit lát benne, hogy szeretheti még igazán. Vagy csak megszokta és fél egyedül maradni. Olyan butus ez a lány.

-Jennie ugye nincs baj? - kérdezem végül a nagy kérdést viszont a válasz egyértelmű volt.

-Minden rendben Jisoo Unnie. -hihetetlen hogy mindig sikerül ilyen hihetően előadni hogy "minden rendben" , nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni ezért túllépek a témán. Lehet Logan a közelben van, inkább mellőzöm az egészet, rövidre fogom a mondandóm és el köszönök tőle.