A tükörszobában egy papagáj ül.
Pöffeszkedve tollászkodik végtelenül.
Folyton folyvást ugyan azt rikácsolja,
És örül ha hangját visszahallja.
A tükrökben nézegeti magát.
Nem látott még ennyi csodás papagájt.
Őket dícséri és csókolgatja.
A tükörkép tetteit magának tudja.
Talál egy tükröt ami más.
Hirtelen egy nagyot kiált,
"Ez már nem tökéletes!"
Ezért a tükröt összetöri rögvest.
A szilánkok a padlón szomorúan nézik,
Ahogy a papagáj rájuk se hederít.
Boldogan éldegél a másaival.
Nem is sejti hogy egyedül van.
YOU ARE READING
Halld ahogy kiáltok!
PoetryIgazából mindegy mit írok ide úgy se olvassa majd senki ezt, de ha még is ránéznél a műveimre akkor írj meg nekem 3 dolgot: -Hogy tetszett? -Milyen érzést (vagy érzéseket) váltott ki belőled? -Hasonlóam érzed (vagy érezted) magad?
