– Feng Weizhe! Megölted a Császárt, tucatnyi istent, és még ennyi vér tapad áruló kezeidhez, akikkel megpróbáltál végezni!
Meghajlott, végtagokat vesztett test feszült arany fényben úszó, rózsatövis tüskés kötél szorításában. A vérben úszó markos férfi legyőzötten térdelt. Karjai nem voltak többek ronda csonkoknál a fekete vértből ki-kilógva, lábfejei helyén vörös tócsa terjedt.
Csúfos vereség kegyetlen büntetése volt ez.
A harcos, az áruló, Feng Weizhe szótlanul hallgatta az ellene felsorolt vádak tengerét. Feje lefelé nézett, hosszú tincsei átláthatatlan fátyolként takarták holtsápadt orcáját. Mint akit elhagyott az ereje és megbánás terjedt szét benne végzetes kórként – ám ha tekintete feljebb merészkedett volna, ha a sötét íriszek előtűnnek és megcsillannak, észreveszik, hogy abban a szempárban nyoma sincs megbánásnak. Acélosan nézett, semmit nem bánt, s ha a száját, melyet megtagadott parancsok áradata hagyott el nem szorítja hatvankilenc fekete öltés és a nyelvét nem vágják ki a legcsorbább éllel, nem lett volna rest ismét hangot adni gondolatainak. Hogy az istenek tévednek, hogy a Császár tévedett és vétkezett.
Szoborrá fagyott a hófehér emelvény körül összegyűlt istenek izgága hullámzása. Hangos morajuk elnémult, amint meglátták, hogy a Feng Weizhe mellett álló istenség int a kezével, mire a szorító kötelek maguktól egyre-egyre szorosabbá húzódtak.
Úgy tűnt, Feng Weizhe tévedett és vétkezett, nem mások.
Feng Weizhe húsába vájódott a vértől felmelegedett kötél. Nem kiáltott. Úgy küzdött testének szakadása ellen, mint nem is olyan régen a harcmezőn tette a győzelemért. Alsó ajkába akart harapni, ám csak az ínyébe tudott, és pillanat töredéke sem kellett, hogy összevarrt szájából apró vízesésként ömöljön a kiszabadult vér.
Halála pillanatában, Feng Weizhe élettelen testét, mielőtt elhagyhatta a lélek, fehér villám csapott bele – a lelkébe!
Büntetést ítélt a haragja gerjedt Menny, amibe ebbe az egész Halhatatlanok Birodalma beleremegett.
YOU ARE READING
Hervadt Szirmok Démona I.
FantasyA Mennyei Látó, Feng Huang sem láthatta előre, hogy a sors játékra pendült aranyhúrjait évezredek várakozása után Isteneket Káromló egyetlen haragos lépéssel elszakítja. Talán az Ég akarta próba elé állítani, hogy elbukik vagy felemelkedik, de a Men...
