Srác, akit összetörtem

Első fejezet

Briell West

02. 04. péntek

Változás kellett, egyszerűen képtelenségnek éreztem, hogy tovább maradjak New Yorkban. Két éve jártam a New York-i egyetemre, ahol pénzügyet tanultam, persze soha nem érdekelt a szakma, de anyáék hatására választottam ezt a pályát. Nem volt elég, hogy nem szerettem, még a körülmények is szörnyűek voltak. Az első lakótársam valami szektás volt, a második pedig többször is rám mozdult. A harmadiknál pedig sírva rohantam ki az épületből, és most az egyetem rektoránál ültem és vártam, hogy megkapjam az átjelentkezéshez való papírjaimat. Sok választásom most sem volt, így az International University of Monaco egyetemre kéredzkedtem át. De mivel évközben tettem meg ezt, esélyem sem volt kollégiumi szobát kapni, és persze a rossz tapasztalataim után nem is akartam. Mivel anya minden problémámat segíti megoldani, így megígérte, hogy valamilyen úton módon keres nekem szállást. Amikor a gépre felszálltam, még mindig nem kaptam információt azzal kapcsolatban, hogy hol fogom az első éjszakámat tölteni és csak egy kicsit voltam ideges ez miatt. Nyolc óra repülő út elé néztem, így nagyon reménykedtem, hogy az idő alatt megoldódik a szállás kérdés. Az út alatt olvastam, tanultam, zenét hallgattam és aludtam. Egész gyorsan eltelt az idő és mire lett rendes térerőm, már kaptam is anyától egy címet. Azonnal hívást kezdeményeztem, de nem vette fel, így nem volt más választásom hajnalok hajnalán, csak elindulni a megadott címre. A repülőtéren keresztül átsétáltam a parkolóhoz, ahol pár taxi szabadon állt. Az egyikhez oda léptem, majd hátulra betettem a két bőröndömet, és beszálltam hátra. A férfinek bediktáltam a címet, akinek Hitleres bajusza volt és maffia szemüvege.

- Most jár itt először Monacoban? -szólalt meg a férfi, és őszintén nem bántam, hogy beszélgetést kezdeményezett, mivel órák óta nem szóltam senkihez se.

- Egyszer már voltam itt, de körülbelül tíz lehettem -válaszoltam.

- És most milyen célból van itt?

- Egyetem.

- Ohh remek, sok sikert hozzá! -mosolygott rám a tükörből. Remélem mindenki ilyen kedves lesz, mint ez a sofőr. Fél órával később megérkeztünk egy hatalmas apartman elé. Az utcában drágábbnál, drágább autók álltak, és elbizonytalanodtam a címben.

- Itt is vagyunk -állt meg egy Ferrari mellett.

- Biztosan jó helyre jöttünk? -érdeklődtem elbizonytalanodva.

- Persze, már párszor jártam erre -bólintott.

- Rendben, köszönöm -szálltam ki, és ő is így tett, hogy kivegye a holmijaimat. Kifizettem neki az utat, majd felléptem a járdára a bőröndjeim mellé. A huszonhatos ajtószámhoz mentem, ahonnan éppen jöttek ki, így nem kellett semmilyen kódot beütnöm, nem mintha amúgy tudtam volna bármit is az itteni szállásommal kapcsolatban. Azt sem tudtam kihez jövök éppen, és elhiheti mindenki, hogy ennél aggasztóbb nem nagyon létezik. Éppen a lifthez értem, amikor a telefonom rezgett és anya nevét pillantottam meg.

Anya: Ott vagy már?

Briell: Igen, de mi a száma a lakásnak?

Anya: Hetes.

Nagyot sóhajtottam, majd beléptem az üres liftbe és megnyomtam a második emelet gombját, reménykedtem benne, hogy azon a szinten lesz.

Anya: Ne haragudj rám!

Összeráncoltam a szemöldökömet az üzenet láttán, majd a gyomrom is összerándult. Remélem apának akarta ezt írni, és nem nekem. Kiléptem a folyosóra, majd megpillantottam a négyes ajtót, és az mellett állt egy tábla, amin nyilazva volt, hogy az ötös, hatos és a hetes lakás merre található. Elindultam jobbra, a bőröndjeimet húztam magam után, majd a folyosó végén megtaláltam a lakást. Mély levegőt vettem, majd bekopogtattam. Nem történt semmi, de még pár másodperccel később se. Ismét kopogtattam, ekkor hirtelen felszakították az ajtót, és szembe találtam magam az exemmel. A szívem a torkomban dobogott, ahogy tudatosult bennem a látványa. A haja szanaszét állt, és pizsamában volt, mellesleg úgy tűnt a kopogásommal ébresztettem fel.

- Szia! -nyögtem ki.

- Szia, gyere be -lépett arrébb az ajtóban. Átvette tőlem az egyik bőröndöt, és amint beléptem a lakásba, már értettem, hogy anno az apja miről beszélt nekem.

- Nem maradok sokáig, ígérem -néztem Lando Norrisra, miközben a folyosó felé vitte az egyik bőröndömet.

- Remélem is -motyogta, és befordult az egyik helyiségbe. Létezik, hogy hat év után is még mindig haragszik rám? Tizenhat évesek voltunk, amikor szakítottunk, azóta annyi minden történt, nem akarom elhinni, hogy még mindig haragszik. A szoba körülbelül egy hatcsillagos szálloda szobájához hasonlított. A bútorok fehérek voltak, a falakon pedig arany színű keretes képek álltak, és a franciaágy felett egy szintén aranyszínű keretes tükör állt.

- Amúgy tisztázzuk, hogy anya hatására fogadlak be és max egy hónapra, utána nem érdekel hova mész, amúgy érezd otthon magad -vont vállat, majd kifordult a szobából. Remek, anya jobb szállást nem is találhattál volna!

Instagram: dkamilla_iroioldal
Tiktok: dkamilla