Pimpin

2. A frász megette az estét

Reggeli kezdés: egy főtt tojás, 1 dl kávé, 1 szelet pirítós és két szelet sonka. 

Munkába menet bekaptam egy csokoládés energiaszeletet és felpattantam a metróra. Az emberek nagyja már megérkezett mire odaértem és leghőbb vágyuk volt, hogy minél hamarabb véget érjen a nap. Nekem viszont eszem ágában sem volt hazamenni. Az orrom szépen helyre jött, de még mindig előttem lebegett annak a képe, hogy betörték. Jobban mondva, Pimpin törte be. Az órák lassan teltek és viszonylag minden percben hallottam valami baromságot, amit valamelyik kollégám ejtett ki a száján. Példának okáért, vegyük Bik-et, akinek véleménye szerint egy jó Manzanilla sokkal többet ér, mint egy pohár víz - noha lefogadom, Bik még sosem szomjazott eléggé ahhoz, hogy ezt megállapíthassa ténylegesen. Mert én sosem cserélnék el egy kancsó vizet egy palack borért. De azt is meg kell hagyni, hogy én meg nem vagyok Bik. Bik olyan könnyedén halmozta az élvezeteket, hogy olykor öröm volt nézi, ahogy felhőtlenül elengedi magát és elcsábítja az alsóbb szint titkárnőjét az irodaház karácsonyi partijain. Délnek táján Mas jegyezte meg, hogy repedezettek a falak és gyakran játszik el a gondolattal, hogy a szájában szétmállott mentolos rágóját egyszer fogja és betapasztja velük a réseket. - Mert akkor kevésbé lesz feltűnő és "gusztustalan". Ehhez hasonló agyamentségek vettek körül a nap nyolc órájában, amit sorra követtek a városban elkapott sületlenségek. 

Fél füllel az ember sok mindent hall ki a tömegből. A nép észre sem veszi, hogy mennyire tekeri le saját hangerejét, vagy éppen mennyire fel. Ahogy elsétáltam a hídon, majd jobbra kanyarodtam rahedli üvegből bámultam vissza magamra. A vállam leeresztett állapotban lifegett a testemen, úgy nézett ki, mint aki azon van, hogy elhagyja birtoklóját és tovább álljon. 

- Szevasz Eis! - orídott a telefonba Ion. - Ma este leugrik a csapat a kocsmába. Van kedved jönni? Persze, hogy van. - válaszolta meg helyettem a kérdést, méghozzá helytelenül.

- Nem is tudom. Eléggé fáradt vagyok. - dünnyögtem nála két fokkal halkabban.

- Fáradt? Na ne szivass már. Már miért lennél fáradt? Öregem, egyszer vagy fiatal kan, ne akard már az egész időt az irodában vagy a lakásodban tölteni, mint az öregapám. Komolyan mondom, a nagyfater jobban mulat, mint te, pedig a lábát sem bírja kitenni a házából. Francba Eis! - mérgelődött. - Ne legyélmár egy szőrös fertály. - lemarom az arcom. - Egy sör belefér. 

- Egy sör. Többet nem vállalok be. Holnap prezentációm van.

- Prezentáció. Prezentáció. Ne fontoskodjál már annyit. Unalmas. - forgattam meg a szemem, mert a legszívesebben a párnák közé dugtam volna a telefont és egy adag fagyival bemásztam volna a takarók alá, hogy onnan múlassam az időt. 

- Egy sör. Nyolcra megyek. - jelentettem ki és rávágtam a telefont. 

Esti irány: A tegnapi tészta már megszottyosodott. Pontosan úgy festett, mint a szétázott galuska egy tocsogós szaftban. Még jó, hogy legalább az íze tűrhetőre sikeredett. Meghintettem sóval, borssal, felbontottam egy üveg narancslevet és csak reménykedtem benne, hogy nem jön rám a cifra a kocsmában. Azt maximum szitokként kívánnám, mert egyrészt, a női részleggel ellentétben a férfi klotyó híján volt az ülőkéknek, - és azt senki sem akarja, hogy a zacskója a csobbanást környékezze, - másrészt nálam a szapora kifejezetetten szaporán jön. Ilyentájt pedig az a legészszerűbb, ha otthoni magányomban kerülök közeli kapcsolatba a porcelánnal. Letoltam a kaját, megmostam a fogam és felkaptam egy másik felsőt az ingem helyére. Szaglani nem szaglottam, de befújtam a hónaljkutyákat, hogy azért mégis csak árasszanak némi-nemű kellemes illatot. 

Haj megigazítva, cipő felkapva, indulásra készen. A közeli kocsma két sarokra volt tőlem és módfelett világítottak a kültéri lámpák. Bárcsak reggel lenne már! - sóhajtoztam. Aztán meggondoltam magam, mert akkor a pihentető alvást is hanyagolnom kellett volna és a ráncos képemet meg nem akarom idő előtt bámulni. Így is volt már néhány humorredő a szemem alatt, de azt felfogtam bizonyítékként a jó pillanatokért. Jon már az ajtóban dohányzott, egymás után pöfékelte el az ocsmány csikkeket, amik gomolygó füstöt képeztek a szikár teste körül. Eléggé kontrasztott mutatott ez a kép, mivelhogy jó kivágású férfi volt, mégis ízléstelen szokásokkal csúnyította el az összhangot.