A semmi közepén // Genshin FF (HUN)

Chapter 2: "Azt hiszed elhagyhatod-e világot halandó?"

Oké, itt fogok én meghalni. Hülye voltam, hogy iderohantam nekik segíteni. Gratulálok Panna, itt döglesz meg egy hülye Hilichurl miatt, akit meg alapvetően simán legyőzöl a játékban.

Mielőtt bármit is csinálhattam volna, hirtelen egy íjvessző állt ki a szörny egyik szeméből, majd szinte rögtön a másikból is, utána meg valaki ráugrott a fejére, ezzel megölve azt, majd lelőtte a mögöttem lévőt is.

-Azt hiszed elhagyhatod-e világot halandó? Addig nem hagyhatod el az Immernachtreicht és mehetsz az Unterweltbe, amíg meg nem fizeted az árat azért, hogy leszedted e falu védőpajzsát!-mondta nekem Fischl miközben rámmutatott.

-O-Oké...-reagáltam le nagyokat pislogva.

-Hump!-fordult el tőlem, miközben elment egy elhagyott bunkósbotért.-Tessék, ezzel harcolhatsz a minket támadó ellenség ellen, és ha eleget ölsz meg, akkor talán visszafizeted az áradat a bűnös tettedért!-dobta oda nekem a fegyvert, amit el is kaptam, majd mind a ketten visszatértünk a harchoz.

Hm, jobban tudok egy bunkósbottal küzdeni, mint egy karddal, mivel ezt lehet baseball szerűen használni, ami meg kicsit könnyebb. Viszont egy idő után kezdtek elfogyni a Hilichurlök, de ezzel egyidőben mi is elkezdtünk fáradni. Viszont támadt egy hirtelen ötletem.

-VAN EGY HÜLYE ÖTLETEM! A FAL TETEJÉN LÉVŐ HOMOKZSÁKOKAT LELÖKJÜK ONNAN, EZZEL ÖSZENYOMJA A HILICHURLÖKET!-kiáltottam el magam, mire a farkasszerű fiú rögtön felment oda és lelökte a zsákokat, ezzel az ellenség többségét megölve, a maradékkal meg már simán elbánunk. Vagyis ők biztosan, én nem. ,:D

-SIKERÜLT!-kiáltott fel a másik srác örömében.-Nagyon jó volt az ötleted! Bennett vagyok!-mutatkozott be.

-Én Panna vagyok.-ráztam vele kezet.

-Razor.-szólalt meg a másik.

-Hm?

-Razornak nem nagyon megy a beszéd, de így mutatkozik be, hogy csak a nevét mondja.-magyarázta el Bennett.

-Ááá, így már értem.-bólintottam egyet.

-Én vagyok Prinzessin der Verurteilung, Sovereign of Immernachtreich, a mindenttudó és kiváló bírája az összes gonosznak e világon! És te bűnös vagy e földön! Lebontottad e falut védő pajzsot, ezzel hagyva, hogy megtámadják ezt a helyet!

-Fischl nyugodj le, biztos csak-

-Bocsánat.-jelentettem ki.-Nem akartam lebontani a pajzsát. Teljes szívemből sajnálom  Prinzessin der Verurteilung.-hajoltam meg a lány előtt egy kicsit.

-É-Én...-motyogta meglepődve.-Tch, elfogadom a bocsánatkérésedet és felmentelek bűneid alól, mivel segítettél nekünk és eszedet használva győzelemre segítettél bennünket...!-mondta kicsit zavartan mire egy apró mosoly szállt az arcomra.

-El van szakadva a ruhád!-jelentette ki Bennett miközben megbökött a hátamon egy helyet.

-Oh... Köszi hogy szóltál...-nevettem kínosan.

-Van más ruhád?

-Nem...-vakartam meg a tarkómat.

-Akkor szerezzünk neked ruhát!-jelentette ki vidáman.-Fischl mész neki segíteni ruhát keresni addig, amíg mi szólunk a lakosoknak, hogy mostmár minden rendben van?

-Persze!-válaszolta a lány.-Gyere Panna!-intett mire követtem.

Célirányosan elmentünk egy ruhás standhoz, ahonnan szeretünk (pontosítva loptunk, de az nem lényeges) ruhát magamnak, amit fel is vettem az egyik ház mögött. Egy egyszerű barna a térdemig érő nadrág volt egy vörös színű pólóval, egy kapucnis dzsekivel, és mivel egész végig mezitláb rohangáltam, így egy szintén barna belebújós cipővel. Amint végeztem rögtön elindultunk Bennettékhez, hogy megnézzük mi a helyzet velük.

-Köszönöm, hogy segítettél normális ruhát szerezni nekem.-néztem rá a lányra egy nyugodt mosollyal az arcomon.

-Nem kell megköszönni, nekem a Prinzessin der Verurteilungnak az a feladatom, hogy megszabadítsam e világot a gonosztól és hogy kiérdemeljék méltó büntetésüket, amiért be merték mocskolni e világot!

-Mhm.-bólintottam egyet miközben karjaimat összefűztem a hátam mögött.