Kedd van és azon tűnődőm, hogy már megint, hogy a fenébe tudtam így tönkre tenni a múlt éjszakámat. Két gombóc fagyi, három szelet sütemény és egy-egy adag tejszínhab mind a kettő tetejére. Az ágy tök kényelmes volt és semmi kedvem, - de még annyi se volt, - hogy kimásszam belőle. Az IKEÁ-s matrac igazán rászolgált a svéd jelzőre, pontosan olyan, mint a húsgombóc: puha és hívogató. Pimpin szokta volt mondani, hogy "nincs is jobb egy kis IKEÁ-s húsgombócnál". Persze Pimpin javarészt nem is élt máson, csak a gyorsfagyasztott, otthon is kicsomagolható, sütőbe-dobható kis koszton, amit viszonylag olcsón bezsebelhet az ember, ha épp az áruházlánc egyik üzletében császkál, miközben a párja/anyja/nővére felvásárolja a fél fémdoboz készletét. Szerencsémre Pimpin sosem volt ilyen, mert a kacatokat csak rövid ideig kedvelte, ezért pontosan elegendőnek bizonyult számára, ha néha átsétált az út túloldalára és meglátogatta őket a polcokon. Csodálkozom is, hogy némely biztonságinak hogy a francba nem szúrt szemet az a vörös fruska, aki szinte naponta bejárt és figyelgette a cuccokat. Talán Pimpin "megnyerő" stílusa, bájosnak tűnő arcocskája vagy a réz színű haja volt az, ami az csókákat a hatalmába kerítette. Ha jobban belegondolok, ezen tulajdonságai csípték el saját tekintetemet is, amikor megismertem a könyvtár bejárata előtt. Akarom mondani, belebotlottam, beleestem a szó szoros és a tudatalattim által ismert átvitt értelmében is. Mert Pimpin konkrétan rám csapta a könyökét. Így kezdődött a folyamatos fejfájás - miatta - na meg egy jó kis orr törés utáni beavatkozás is.
- Hogy a fene essen bele! - ordítottam fel, főként a fájdalomtól, másrészt a dühtől, amit éreztem, amikoron az arcom egy könyökkel vándorolt át egy közelebbi kapcsolat mezejére.
- A macska rúgja meg! - majd jöttek a szebbnél szebb szitokszavak, amiket egy pöttöm, Pimpin termetű lányból ki se néztem volna. - Bocsáss meg! Nagyon megütöttelek? - kérdezte a vöröses démon, akiről később be is bizonyosodott, hogy nem csak démon, de maga az ördög. Kétségem sincs, hogy a haja is ezt tükrözte, a pokol lángoló bugyrait vagy a tűz magját. - Mutasd csak! - kérlelt Pimpin, két kezébe kapta az arcomat. A tenyere roppant csontos volt, se hús, se semmilyen kis zsírpárna és, ha ez nem lett volna elegendő, akkor a fagyos ujjai kipótolták a hiányosságot. Egy szó, mint száz, Pimpin keze inkább volt riasztó számomra, mintsem hívogató akkor. Történetesen szentül hittem benne, hogy a boszorkáknak hasonszőrű csontos markuk lehet, amivel az áldozatot babonázzák.
- Inkább hagyd! - mogorván reagáltam a történtekre, amit nem tudom, hogy kellett-nem kellett, de megtettem. Úgy tettem és slussz passz. - Csak ronthatsz rajta. - dünnyögtem.
- Hé, nem akartam belekönyökölni az arcodba, te arrogáns kukac. - nyilvánvalóan nem ezt a szót használta, de legalább azt, amivel illetett hasonlít egy kukacra. - Nem tehetek róla, hogy rosszkor voltál rossz helyen. - forgatta meg a kékesen villogó szemét, amiben egy aranyfoltot is megfigyeltem, körülötte meg a sötét karimát mindennek tetejébe. Kifejezetten olyan volt, mint egy villanó fénycsóva, vagy az autók kékes-fehér fénye, ami kiégeti a retinát. Na Pimpin szeme hajszálpontosan ilyen érzést váltott ki szerény személyemből. Maga volt a negatív meeting, bár ha jobban belegondolok, akkor az események is hozzájárultak a hatáshoz.
- Még neked áll feljebb? - átkozott némber... Mind kettőnk mázlijára nem ejtettem ki a jelzőket, mert akkor tovább kellett volna elviselnem a mentegetőzésnek nem mondható monológját. Pimpin orra kitágult, és már-már azon kaptam magam, hogy a félelem kerít hatalmába, egy esetleges jobb horog vagy pofon miatt. S annak ellenére, hogy Pimpin alig érte el a mellkasomat, mégis émelyegni kezdtem.
- Ramatyúl nézel ki! - bíztatott. - Jól vagy? - ráncolta a bozontos kis szemöldökeit, a homokán a mélyedéseket bármelyik hajós megirigyelte volna, ha éppenséggel hajózhatnékja lett volna.
YOU ARE READING
Pimpin
HumorEis világát fenekestül felforgatni felettébb botor dolognak tűnik, de amit az ember nem tervez, azt megtervezi helyette más. Pimpin személyében Eis megtalál mindent, amit keresett, és minazt, amit nem. Amiről hallani sem akart és mégis hiányolja, ha...