Meliodas elő vette a törött kardját de az is csak sebezte őket ahogy Diana és Király ereje is.
-Hééé! Itt vagyok!-integettem a démonoknak
Én kelek nekik nem pedig ők
-Feladod?!-kérdezte a piros
-Nem! De akkor majd játszunk tisztességesen!-amint ezt kimondtam a pecsét eltört
A pecsét ami az erőmet tartotta vissza darabokra tört és egy erő hullám uralkodott el és egy hatalmas por felhő. Amint a pór eltűnt az erőm szabadon lett engedve. A ruhám megváltozott és lett angyal szárnyak is, az íjam is teljesen megváltozott. Mostmár nem a pap nő erő járta át hanem az én erőm.
Egy démon felém futott a maradék pedig Meliodasék felé, egy fél perc múlva az összes démon a földön hevert és már kezdtem elporhadni. A maszkomat levettem majd Meliodasék előtt megálltam.
-Thalia vagyok! Egy angyal és egy démon szerelmének a gyümölcse, nem nem Elizabeth és Meliodas gyereke, az én apám egy démon király anyám pedig felső angyal! Meghaltak kiskoromba mikor próbálták megmenteni Elizabeth életét, azért nézek ki úgy mint ő mert csak én menthetem meg!
-Thalia, ez őrültség!-mondta Király
-Az is őrültség hogy egy óriással vagy együtt!-rántottam meg a vállam
-Honnan tudjuk hogy ez igaz?-kérdezte Meliodas
-Innen!-mondtam majd egy emlékképet emeltem a fejükbe.
Anyám és apám harcoltak, míg én anyám hasába voltam és itt kezdődött el minden
KAMU SEDANG MEMBACA
vissza a változásért
Fantasi-Elizabeth? -Észre se vetted hogy velem harcolsz? -Ujra születtél ismét, de a klónok nem szó... -Nem is tudott rólam, ahogy te sem a harc közben. A puha ajkai lágy táncot jártak az enyémel ezel is bizonyítva hogy igazi.
