Leanne Hargrove sok mindenen ment keresztül a nyáron. Max és Ő mindketten elvesztették Billyt, mindkettejüket megviselték a történtek. Leanne-t egyenesen traumatizálta. Azóta a városba nemcsak a tavaszi szünet köszöntött be, de egy új gonosz is. Örd...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Nem is emlékszem utoljára mikor ébredtem teljesen kipihenten úgy, hogy végig aludtam egy éjszakát és nem rémálmok keltettek fel.
Ha nem csörren meg a vezetékes telefon és nem szakít ki az álomtalan alvás világából, biztosan jó pár óráig még aludtam volna. Igen ám, de az univerzumnak piszkálhatta a csőrét az én Csipkerózsikaszerű pihenésem, mivel sajnos monoton, folytonos csengésre ébredtem.
Először azt sem tudtam melyik bolygón vagyok, a hátam fájt a kemény matractól, a szemhéjamon keresztül pedig jól kivehető volt, hogy már világos van. Először nem is akartam vele foglalkozni, csak hagytam, hogy csörögjön. Pár percig hallgattam a zajt és a madarak odakintről beszűrődő csicsergését, ez a kettő pedig egyre inkább kizökkentett és felébresztett.
- Ezt nem hiszem el - mormoltam idegesen a párnába fúrva a fejem, de sajnos a telefon tovább csengett. Felmordultam és levetettem magam az ágyról, miközben elámultam azon, hogy Steve milyen békésen aludt tovább. Hason feküdt, a fejét felém fordította, az egyik keze pedig a párna alatt pihent. Irigyeltem, amiért Őt legalább nem keltette fel az idegesítő rikácsolás.
Az órára pillantottam fél tíz múlt. Ásítottam egyet és kidörzsöltem az égető fáradságot a szemeimből, majd a hajamba túrva leszálltam az ágyról és megindultam a telefon felé, a nappaliba.
Mikor már ott tartottam, nyilvánvalóan az elhallgatott. Idegesen szitkozódtam, amikor konstatáltam, hogy a semmiért keltem fel, ám amikor megfordultam, hogy visszainduljak a szobába, természetesen újra hangos csengésbe kezdett a készülék.
Bár egy részem aggódott, hogy talán Max telefonál, mert valami történt, mégis a megérzéseim azt súgták, hogy ez nem így van. Max ugyanis hihetetlenül jó alvó volt, tizenegyig fel sem kelt, még ha szorongott is valamitől.
A vezetékes telefonhoz léptem és leemeltem a helyéről. Kissé frusztráltan emeltem a fülemhez a kagylót.
- Jó reggelt , Ms. Kelley vagyok - szólt bele egy nagyon is ismerős hang a telefonba, mire akaratlanul is felmordultam.
- Üdv - forgattam meg a szemeim irritáltan. - Magának igen széles a munkaköri leírása - a hangom csöpögött a gúnytól. - Plusz pénzt kap az emberek zaklatlásáért, vagy ez egyfajta hobbi?
Nem tehetek róla, egyszerűen mindenféle ellenszenvet váltott ki belőlem a nő. Mindenbe beleszólt, közbeavatkozott és érdeklődött. Max sem szeretett hozzá járni, mert idióta kérdéseket tett fel neki.
A nő a vonal végén elhallgatott, majd gondterhelten felsóhajtott.
- Ott van esetleg Susan, vagy Max? - kérdezte kicsit sem boldogan, mire felvontam a szemöldököm.
