A gyilkos zenész

3. Fejezet: Az utolsó remény

Eszembe jutott az unokabátyám, esetleg hozzá mehetnék, talán nem dobna ki egy ideig.. Gondolkodtam, majd arra jutottam, hogy alszok rá egyet, úgyis már 4:00 van, ígyhát el is aludtam. 11óra körül felébredtem és az az érzésem volt, hogy meg kell próbálnom felvenni vele a kapcsolatot, veszíteni nem veszíthetek vele semmit. Kikerestem a számát, majd egy nagy levegővétel után már hívtam is. Kicsörgött, nagyon örültem neki. Vártam és vártam, de nem vette fel a telefont, szóval az örömöm hamar el is múlt. Kiszálltam az autóból, gondolkodtam, majd felhívtam Noaht, hátha tudok vele értelmesen beszélni, de folyamatosan rámrakta a telefont. Olyannyira veszett el bennem a remény, mint még soha. Az öngyilkosság járt a fejemben, aztán egyszer csak csörgött a telefonom. Az unokabátyám volt az. Felvettem a telefont, bemutatkozott és kérdezte miben segíthet. Hirtelen nem nagyon tudtam szóhoz jutni, de erőt vettem magamon és a telefonba szóltam.

-Haló.. Sebastian vagyok, az unokatesód. Jó rég beszéltünk nemde?

Egy pillanatig csend volt a meglepettség miatt.

-Szia! Igen... Jó rég volt. Miújság veled? Mesélj.

-Sajnos semmi jó... Mondtam, miközben elcsuklott a hangom.
Eléggé problémásak a napjaim mostanában.

-Mi a baj Sebastian?

-Megöltem valakit, elloptam egy autót, üldöznek a rendőrök..

-Huhh.. Hát ez valóban problémás.. Van kitől segítséget kérj?

-Csak te maradtál nekem..

-Mit kérsz tőlem Seb?

-Szeretnék egy kis időre hozzádköltözni, csak te vagy nekem, csak rád számíthatok. Te vagy az utolsó reményem!

-Tudod hol lakom?

-Los Angeles még mindig?

-Igen. Találkozzunk holnap 16:00-kor a Cafe Integral at Freehand Los Angelesi kávézóban.

-Rendben, Nagyon köszönöm! Hálás vagyok!

-Szívesen. Akkor holnap. Majd kinyomta a telefont.

Nagyon boldog vagyok a történtek miatt. Holnap Los Angelesbe vesszük az irányt.

Folytatjuk...