Pál utcai fiúk puff horoszkpos

kékedés mesterfokon

Kovács Orsi:

Még mindig tépelődtem, hogy helyesen teszem-e azt, hogy kémkedek, de végül is képes vagyok két táborhoz i látszólag hű lenni... Lábaimat gyorsan szedtem lassan alkonyodott már hiszen márciusban még gyorsan sötédetett hamaroan megpillantottam a fűvészkert régi vaskapuját amin pár napja kiszaladtam...

-Orsi?-szólitott meg valaki és a kezét a vállamra tette a kezét megdermedtem ez nem ÁÁdám volt ebben olyan biztos voltam mint, hogy tizennégy vagyok és lány.

-Ki vagy?-fordultam meg egy vörösinges állt mögöttem az az most már velem szemben arca feltűnően szép volt hangja mély tekintélyes és tiszta volt hirtelen leesett az a bizonyos kókuszdió a fáról, hogy ki lehet ez Áts Feri. Mondtam ki magamban kicsit remegtem félelmetes kisugárzása volt.

-Nem is ismersz fel?-kérdezte amire kicssit hülyén éreztem magamat, de igyekezetem nem mutatni.

-H...honnan tudod a nevemet?-kérdeztem amire ő maga előtt összefonta a karjait és hosszas pillantással méregetett engem.

-Az idősebb Pásztortól tudom, hogy ki vagy.-felelte végül így mindent értettem.

-Igazából őt keresem, hogy bocsánatot kérjek tőle a fűvészkertben annyian voltatok, hogy egy kicsit megijedtem csak egy féléve lakok pesten így nem ismerem annyira a szokásokat.-feleltem neki amire ő a kezét a vállamra tette.

-Ne félj ha bárki beléd kötne akkor csak fordulj hozzánk nyugodtan.-felelte jéh, tud kedves is lenni? Tettem fel gondolatban a kérdést.

-Köszönöm, de nem szoktam hagyni magamat.-feleltem és megeresztettem egy halvány mosolyt.

-Gyere be nyugodtan a fűvészkertbe Ádám biztosan ott van már ők ketten szoktak lenni az elsők.-felelte majd elindult én meg utána. Mibe kevertem magamat ha lebukok ezek fasírtot csinálnak belőlem.

-Orsi?-kérdezte boldogan Ádám és oda rohant hozzánk Áts tovább ment Ádám gyengéden megfogta a kezemet no csak tud rendesen viselked? Ez meglepő, de kedves volt.

-Figyelj ne haragudj a múltkori miatt kedves vagy meg minden és az öcsédtől is elnézést kérek, de meg voltam rémülve.-magyaráztam amire ő csak megölelt.

-Semmi baj ha te nem jöttél volna akkor én mentem volna.-felelte majd leült én mellé ültem még senki nem volt itt csak az őrök a hídon és Márk Ádám öccse.

-Mi van tesó tetszik a csaj?-kérdezte nem kicsit fennhangon szúrós pillantást vetettem a velem egy magas fiúra aki nem nézett a szemembe helyesen tette ugyan is képes vagyok kitalálni a tekintetéből, hogy mi jár a fejében.

-Hagyd Orsit békén ha jót akarsz magadnak!-jelentette ki na kész ebből még botrány lesz az biztos. Már egyre többen voltak a csöpp szigeten ami olyan volt mint Robinson Cruso történetében csak annyi, hogy itt nincsen egy barát akit elneveznek pénteknek mondjuk nem rossz imádtam a pénteket mert nekünk a hétvégék szabadok ezért jó lány iskolába járni, de külömben dög unalom.

-Elég!-szóltam közbe nem akartam testvér viszály téma lenni.

Ekkor megjött valaki akire nem számítottam Geréb tényleg áruló kedvesen biccentett a fejével majd leült a többiekhez Szebenics és Wendauer rólunk vitáztak, hogy bevesznek-e Szebenics a nemre fogadott két krajcárban hmm... ez tényleg olyan hülye mint amilyennek Boka írta le a srácot elbolondította tőlük az üvegháznál.

Amikor Áts Feri sétált be a szigetre ismét akkor már mindenki ott volt én is ott voltam még Ádám mellett ültem a fűben ő pedig az egyik nagyobb kövön hirtelen mindenki felállt és a magasba emelte a lándzsáját én is felálltam, de sikerült megcsúsznom és ijedtemben elkaptam Ádám vállát amire ő nem számított és mind a ketten a földre kerültünk hangosan nevettek ezen a jeleneten Áts csak a fejét csóválta.

-A romantikát kéretik a gyúlés utánra hagyni.-újabb nevetési hullám tört ki.

Erre nem feleltünk csak nevettünk mi is szerencsétlenek vagyunk vagy legalább is én igen ezt nem szándékosan csináltam. Feltápászkodtam róla...

-Bocsi-hebegtem ő csak legyintett...

-Semmi gond még élveztem is. Hiszen nem minden nap hullik szép leány a fiúk ölébe.-ezen ismét hangos nevetés vihar tört ki amíg Áts egyetlen hideg pillantásal elfojtott. Olyan volt mint ha néma csendel vert volna le egy hangos felkelést.

-Felvágós.-morogtam, de ismét helyet foglaltunk én enyhén vörös arcal... mindent gondoltam a kémkedésről, de azt, hogy ennyire kínos lesz azt már nem.

-Jól van a pál utcaiak nem sejtik, hogy hozzánk tartozol?-kérdezte Gerébet az említett fiú szerényen felállt kalapja a kezében volt. Legszívesebben neki estem volna, de ez eléggé feltünő lett volna ha immáron bevett vörösinges ként neki esek a kémünknek, de ez árhat holnapig a grundon is megtéphetem ezt a gyíkot mert, hogy visszamaradt a törzsfejlődésben és nem növesztett gerincet vagy valami hasonlót az már biztos.