A tökéletes terv (Henry Creel fanfikcio)Befejezett

12

Lucy
Egy vöröses égbolt és rémisztő vihar az amit elsőnek érzékelek, ez nem a mi világunk.
A téren vagyok felismerem ez a Hawkinsi park részre.
Vagyis nem egészen, nincs egy árva lélek sem.
Nem tudom hová kéne bújni mert a távolból egy demogorgon bukkan elő.
Befutok a telefonfülkèbe. Magamra zárom az ajtót.
Pont időbe mert amikor becsuktam az ajtót az a dög beleütközik az ajtóba.
-Tünj innen te rohadék! Meglepetésemre a lény elfutt.
A tarkomon egy furcsa bizseregès fitt végig.
Óvatosan megfordulok és az elmenyuzóval találom magam szemben.
Egy fekete csáp szerű nyulván nyomul belém.
Olyan mintha hánynèk és ezer kis tű szurná az agyam.
Érzem ahogy az agyam sötétbe borul, utolsó tiszta gondolatom Daniel és Henry.
Majd mindent elborítot a sötétség.

Henry
Egy órája próbálom megnyitni a kaput, ami épp csak egy keskeny csík lett.
Úgy tűnik valami belül vissza tartja.
Eleven még mindig eszméletlenül fekszik.
-A picsába is már!
Max aki épp Danielt tartja a karjában oda sétál mellém.
-Mèrt vitte el?
-Mèrt tudja! Tudja az ördögbe is!
-Mit tud?!
-Azt hogy Lucy a legfontosabb nekem, ha ő van nekem nem érdekel más csak az hogy velem legyen. Nem érdekel az elmenyuzó, nem érdekel a Tótágas.
-Szóval ha nincs Lucy te segíteni tudsz annak a rohadéknak kijutni onnan és földi pokolá változtatni a világot? Nem mintha nem lenne az nèkületek is.
A bejárati ajtó kinyíl és belép rajta Lucy.
Felém fut és megcsókol.
- Azt hittem sose láttlak viszont Henry.
Az a lény fogvatartott de aztán elemgedet.
Nem is értem.
-A lényeg hogy mostmár együtt vagyunk Lucy más nem számít.
A csapat többi tagjai is körül veszi őt és percekig csak ölelgetik .
- Aggódtunk érted, már terveztük a kimenekítetèsed.
-Igen biztos voltam benne Nancy. Te és a fegyvereid, igaz azok ellen nem sokat érnek. Szóval inkább vigyázz magadra és ne kockáztas.
-A barátok össze tartanak, ha kell fegyver nélkül is utánad megyünk.
-Hát persze.
Lucy az ablakhoz sétál és teljesen kinyitja azt.
-Lucy! Kint szakad az eső. Daniel megfázik.
Mellé lépek és behajtom az ablakot.
Mintha akkor eszmélne rá hogy van egy kisfiúnk.
-Oo igen de az a helyzet nagyon melegem van. Nem bírom ezt a hőséget.
Erőszakos lesz, kitèpi a kezemből a kilincset.
-Milyen figyelemes apa lettél.
Azt se tudtad hogy van egy fiad de most hirtelen többet jelent neked mit én ?
-Nem nem kedvesem nyugodj meg.
Ülj ide az ablak alá elviszem addig a picit.
Danielt Max kezébe adom és utasítom őt hogy a fiúkkal vigyék őt biztonságos helyre olyanra amiről én sem tudok.
Lucy az ablaknál ül onnan figyel minket.
A többiek össze néznek. Mindenki tudja hogy mitörtènik épp.
Megszállta az elmenyuzó.