A tökéletes terv (Henry Creel fanfikcio)Befejezett

14

Henry
Eleven két kaput bezárt a segítségemel, a harmadik a laborban van de azt nem fogjuk még bezárni.
Max hívot minket, a kis Henry jól van .
Még mindig hihetetlen hogy apa lettem.
A többiek felfegyverkezve várják a lehetséges csatát, de nem lesz itt harc
A lény az enyém lesz, ő nem véletlenül hív engem. Szüksége van rám, ahhoz hogy betejesüljön a végzet.
-Nos Henry itt vagyunk, bemész és megölöd azt a kőbunkót?
Eleven nagy szemeivel vizslat, nem bízik bennem. Jól teszi ügyre kis lány.
Jobban megnézve már egészen nőies.
Jól szórakoztunk volna együtt,de ő elhagyott, pont úgy ahogy Lucy is tette.
Erre a két nőre lehetetlen haragudni.
A kezem a vállra helyezem, próbálok minél megnyugtatóbb hangot megütni.
-Nèzd Eleven, tudom nehéz de bízz bennem. Nem fog bajotok esni.
-Henry ha őszinte akarok lenni hozzád akkor a válaszom az hogy nem.
-Èrtem, ha baj van zárd be a kaput.
Válasz kép csak bólint és hátrébb lép tőlem.
Ahogy belépek a kapun olyan érzésem van mintha mindig is itt kellett volna lennem.
Ez a hely maga a földi pokol, mégis nincs megjátszás.
Az itteni lények nem is érzékelnek engem mintha itt sem lennék vagy mintha én is egy lennék közülük.
Hív az elmenyuzó, mutatja az utat.
Percekig csak sétálok mire meglátom.
Egy hatalmas fekete köd ami testet akar ölteni de nem képes rá.
Elér bizonyos embereket de csak akkor ha itt vannak az árnyék völgyben.
Erre kellek én. A testnek annak aki formálja őt.
A fejemben kommunikál velem
Te szabadít, lány menekül. Neked hatalad földön uralkodni velem.
Az energiám elszabadult, őt is formáltam de magam is. Egy része beszivárgott a lelkembe.
Sokkal másabb minden érzés.
Ő is erősebb lett de nálam nem erősebb. Irányítom őt.
Talán erre ő sem számított,azt hitte túl gyenge leszek magamban fogadni az erejét így ő szívja magába az én lelkemet.
Lucyt engedte, érzem ahogy kíszivárog az agyából.
-Most pedig világ készülj fel eljönn a pusztulás és a vèr kora.