Hard to get (hawks x oc)

6.

A folyosó önmagában sötét volt, pár falon található kis lámpa világította be a helységet. Egyre csak közeledtem Hawks szobája felé. A szivem majd kiugrott a helyéről.
Mi van ha alszik?Kopogjak?

Végül gondolkozás nélkül kezdtem el lassan lenyomni a kilincset,hogy véletlenül se ébresszem fel ha alszik.

Amint jobban kinyitottam az ajtót, megpillantottam Keigot az ágyon ülve,egy könyvel a kezében. Nem sokáig olvashatta a könyv tartalmát hisz tekintetét egyből rám vezette.

-Baj van?-kérdezte miközben a könyvet az éjjeliszekrényre tette.

-Nem,dehogy...csak ....nem tudtam aludni.

-Gyere.-paskolta meg a mellette lévő helyet és emelete meg a takarót.

Természetesen elfogadtam a meghívását és be is bujtam mellé.

Őszintén nem tudom mi van velem,sose emgedtem ilyen közel magamhoz egy férfit sem. Nem szokásom megbízni az emberekben de Keigo más, nem tudom miért de más..rossz hatással van rám, de talán pont rá van szükségem.

-Biztos jól vagy?-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta és el söpőrt egy kósza hajtincset a szemem elől a fülem mögé.

-Mostmár igen.

-Akkorjo.-szemeit egy pillanatra sem vette le rólam. -Figyelj,holnap ismét kell menjek dolgozni, szóval nem biztos, hogy itt leszek mikor felkelsz.

-Rendben.-beszélgetésünket pontosan itt zártuk le,mivel ezután szinte egyből el is nyomott az álom.

Reggel pontosan úgy történt ahogy Keigo mondta, nem volt már itt mikor felkeltem,ami miatt valamiért csalódott voltam,de pontosan nem tudom miért.

Nem akartam egész nap az ágyban feküdni és semmit tenni amig Keigo a belét is ki dolgozza szóval úgy gondoltam hasznossá teszem magam.

Ahhoz képest,hogy Keigo szinte folyamatosan dolgozik és alig lehet ideje a takaritásra egész szép rend van.

Az ágybevetéssel kezdtem,aztán sorra takaritottam ki az összes sarkát ennek a háznak. Viszonylag nagy házról beszélünk szóval rá ment a napom nagy része de egyáltalán nem bántam meg, örülök, hó ha csak ennyit is de talán tehetek Keigoért .

Az óra fél kilencet mutatott mikor úgy véltem mindennel kész vagyok. Nem tudtam Keigo mikor fog haza jönni de gondolom éhes lesz, szóval vacsora gyanánt a spegetti mellett döntöttem. Bele telt kis időbe míg mindent is megkaptam mert nem igazán ismertem ki magam még a házban de amint meg lett minden neki is láttam.

Nagyjából fél órája ügyködhetek a konyhában amikor ajtó csapódást hallottam,úgyhogy gondoltam megnézem.

Amint oda értem egy pillanatra ledöbbentem, keigo arca véres volt, több helyen is még sérült viszont meg se kottyanhatott neki hisz elég komótosan küszköd a cipője levételével.

-Veled meg mi történt?fáj valamid?-kezdtem el letámdani az elöttem állót de választ meg nem várva indulok meg a fürdőbe az első segély dobozért.

Mire vissza érek Keigo épp a készülő spagetti szószómat szimatolja.

-Ülj le.-szólók rá, hogy tudjam ellátni a sebeit.

Keigo kicsit vonakodva ugyan de leült én pedig helyet foglaltam a vele szembeni széken.

Először elkezdtem letörölni a vért,hogy jobban lássam hol vannak a sebek. Nem olyan veszes mint gondoltam. Kezembe vettem egy vattát és egy fertőtlenitőt.

-Ez csípni fog.

A vattát Keigo sebeihez emeltem, de Keigonak meg se kottyant, biztos sokszor csinálta már.

-Csak úgy ragyog a lakás.-kezd el körül nézni és forditgatni a fejét ami nekem nem igazán tetszett mert így nem látom rendesen a sebet.

Bal kezemmel az álla alá nyúltam és vissza forditottam magam felé.

Nagyon rá fokuszálhattam Keigo sebei lekezelésére ugyanis szinte észre se vettem,hogy végig engem bámult.

-Éhes vagy?mindjárt kész a kaja.-töröm meg a köztünk uralkodó csendet.

-Nem is tudtam, hogy tutsz főzni.-húz egy hatalmas vigyort szájára.

-Kilenc év önállóság után megtanul az ember. - végzem el az utolsó simitásokat Keigo homlokán.-Kész vagy.

-Köszönöm, igazán nem kellett volna...ezt az egészet.

-Ugyan, ez a minimum azok után,hogy befogadtál. -figyelmemet ismét az ételre szentelem ami közben el is készült.

Ki vettem két tányért és az evőeszközöket amiket Keigo letett az asztalra,én közben asztalhoz vittem az ételt.  Először Keigonak raktam, aztán magamnak. A vacsora csendesen telt.  Igazából végig azt figyeltem,hogy Keigonak ízlik-e. De ahogy láttam nem volt vele baja,biztos nagyon éhes lehetett.

A vacsora végeztével Keigo megdicsérte a főztőmet ami nagyon jól esett, mert még senki nem mondta ezt. Utána én neki láttam a mosogatásnak míg a szőke el pakolta  a dolgokat. 

Egy pillanatra egy kisebb csöndre lettem figyelmes, és Keigot se láttam már a szemem sarkábol.

Egyszer csak Keigo kezeit éreztem meg a derekamon,lehelletét pedig a tarkómón. Az egész testem bele remegett az érzésbe,jól esett a közelsége viszont fura volt. Az arcomat teljesen elöntötte a pír.

-Olyan gyönyörű vagy.-fogalmam sem volt, hogy ez neki most honnan jött de elkepesztően jól esett.

Ezután szembe fordított magával, nem akartam,hogy lássa a kipirult arcom de nem igazán volt más választásom.

-Nézzenek oda, ennyitől így elpirulni.-húzott ismét hatalmas vigyort szájára.

-Íze...nem..én csa-a mondat többi része a torkomban akadt és nem is került soha napvilágra ugyanis Keigo hírtelen hajolt rá az ajkaimra ezzel belém folytva a szót.  A pulzusom az egekbe ugrott, és a szivem talán jobban dübörgött a mellkasban mint a vasútállomáson. Lassan csókolt és érzékien. Belemosolygott a csókba mikor kezem a hajába vezettem.
Teljesen ő dominált,közben ujjaival a derekamat simogatta. Mikor mindketten levegőhiányban szenvedtünk váltunk el egymás ajkaitól. Lélegzetemet probáltam ismét a régire állítani. Miután többé kevésbé sikerült Keigonak is, fejét nekem támasztotta és ismét lehúnyta szemeit.

-Azóta várok erre amióta csak megláttalak. -szólal meg azon a mély rekettes hangján.