Az Idegen

Kocsiban az ismeretlen felé

-ez jó lesz. - beszéltem magamhoz.

Egy bordó hosszúujjú ruhát vettem ki a szekrényből. Nem akartam túl mutogató lenni, de jó idő volt és úgy is nagyon régen használtam ezt  ruhát.

Eltelt az idő és már csak 1 órám volt, hogy oda érjek a kávézóhoz.

Gyorsan megcsináltam a hajamat és az arcomat is elintéztem.

Elindultam és bár pontosan nem mondta meg hogy hol találkozzunk, de gondoltam hogy a "Caffé Milano" lesz az mivel csak az van a közelben.

Elindultam az utcákon. Nagyon hiányzott már olaszország, az emberek köszönnek neked az utcán akkor is ha nem ismeritek egymást, az éttermekből kiszabaduló illatok, a gyönyörű szép virágok az úton egyszerűen minden csodálatos.

Meg érkeztem a kavézóba 20 óra előtt pár perccel és ő már ott is volt és éppen egy essperosot iszogatott. Nem tudtam mit tegyek, oda menjek hozzá vagy csak szólitsam meg?
Bár szerencsére  ő már hamarabb cselekedett.
Felállt és oda jött elém. Pár másodpercig szótlanul egymást néztük. Volt egy kis időm, hogy megcsodáljam gyönyörű tenger kék szemeit, órákig tudtam volna nézni olyan meseszépek. Mellete elég törpének éreztem magam, minimum két fejjel magasabb volt. Csak bámultam felfelé ő meg lefelé, mélyen a világos barna szemembe szögezte a tekintetét. Végül ő törte meg a varázst azzal, hogy a fülembe súgott valamit.

-Lenne kedved velem eljönni valahova? - kérdezte és a szemem sarkából láttam azt a kis huncut mosolyát.

Nem tudtam mit mondja és csak lefagytam.

-Ezt egy igennek veszem. - mondta halkan még mindig vigyorgó pofával.

Nem ellenkeztem. Akartam is meg nem is. Kíváncsi voltam hogy mi lesz ebből az egészből.
Megfogta gyengéden a karomat és kivezetett a kávézóból. Kinyitotta nekem az ajtót és beültem fekete kocsijába ami elég jól nézett ki, letisztult kinézete volt.

-egy igazi úriember. -mondtam magamnak mielőtt még beszállt volna.

Beült az autóba és elkezdett vezetni.

-Megkérdezhetném hogy hova megyünk? -Mondtam neki.

-A házamhoz. -Válaszolta röviden.

Ez után csönd lett egy darabig.

-És egyébként te ki is vagy? - kérdeztem újra.

-Azt nem mondhatom el. - Válaszolt miközben végig az utat nézte.

-És miért is nem? -Folytattam a beszélgetésünket.

-Mert úgy már nem lenne izgalmas. - fejezte be a társalgást.

"Van benne valami" mondtam magamban.

Miközben utaztunk a kocsiban azt veszem észre hogy egyik izmos keze már a combomon van és simogat. Kicsiket markol belém én meg hátradőlök az ülésen.

Volt rajta pár tetoválás és az erei kiemelkedtek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan ért hozzám azokkal a kezekkel a repülőn. Olyan gyengéd volt és egyszerre határozott, hogy már a gondolattól is eldobom az agyamat. Abban reménykedtem, hogy ma este is újra érezhetem azt hogy hozzá ér a nőiességemhez.

Akaratlanul elhagyta pár halk nyögés a számát amit észre sem vettem mert elvoltam mélyülve a gondolataiban.

-Na mi történik ? - szólalt meg a vezetőm

-Mi? Micsoda? -kaptam fel a fejemet mert hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

-Miért nyögdécselsz ilyen halkan? - mondta miközben leparkolt mert megérkeztünk.

Nem válaszoltam semmit.

Oda hajolt hozzám és hatalmas kezével elsöpörte a barna hajamat majd a bal fülembe súgta:

-Ha majd a szobámban leszünk ordítani fogsz az örömtől.

Nyomott egy puszit az arcomra aztán kiszált a kocsiból és jött, hogy kinyissa az ajtót nekem.