Három Táj Sarja

A specialisták

A három ifjú tudta, rá nézve a papra, vérre köttetnek.
3 tenyér középen, a kés harangja halkan csörren, szemkontaktust váltnak. Délen az ifjú legény érzéstelenül várja sorsát, míg a Kelet gyámolatlan, nyughatatlan várja a végső összeköttetést. Nyugat az érett, ki már felelősségre kellett néz le ellenfelekre: ott áll 3 táj sarja a sorsukra várva. 3 család egymás vére: törhetetlen bizalom. 3 sarjuk egymást nézi, nincsen rajtuk irgalom.
Tenyér nyitva, szent kés tárva: 3 ifjú keze húsig vágva. Vérüket a mű dobozba csepegtetik. 110 év szenvedés után új szövetség keltetik.

-KEITH!!
-Ujjuj, már megint kezdi- fogtam meg a fejem.
-MI AZ HOGY MEGINT KEZDI? AZT BESZÉLTÜK MEG HOGY TE FOGOD LE CSISZOLNI, ÉLESÍTENI, FÉNYEZNI, JAVÍTANI-
-..Le sikálni, újra csinálni a kötést a nyeleken, le polírozni, le tisztítani, le nyalni a karcolásokat a kardokról, nem igaz?
-IGEN!
-Figyelj, tegnap neked túl órád volt, nekem is volt dolgom. Gondolom nem halsz bele 1 nap kihagyásába. Nem is látszódik rajta hogy hozzá értek e vagy se. Egyébként meg a mi felelősségünk karban tartani a kardjainkat.
-Igaza van. Ki tudja ki más is hozzá érhet a kardhoz és szabotálhat minket. Nekem például speciális eljárásom van a saját kardom javításához. 
-De tudjuk hogy a te fancos kardod igényli is.- fonta össze kezét.
-Ne hisztizz már Shawn látod hogy az én kardom is rendben van pedig utoljára 3 hónapja takarítottam.
-Nagyszerű. Már amúgyis gondolkodtam hogy miért néz ki úgy mint ami ketté akar törni, vagy indult már rohadásnak.
-Amúgy én is- emeltem meg és néztem meg jobban
-Használhatnád a családi örökséget. . JAA várj! Az ott lóg az ágyad fölött. Micsoda szégyen.
-Ha te mondod.- keltem fel a kő oszlopról és indultam a lépcsőkön le.
-Hova, hova?
-Hamarosan kezdődni fog egy harcművészeti óra az egyetemen
-Részt is szeretnél venni rajta?
-Isten ments. Szegény gyerekekkel nem akarok elbánni.
-Ugyan az a korosztály vagytok.
-Számomra mindenki gyerek. Az is marad.
-Egyszer emiatt fog valaki az életedre törni!- kiabált utánnam  távolról
-Ha ennyire meg akar halni akkor hajrá!- Vettem az irányomat az egyetem felé. Mi, mint a 3 táj kéne vigyáznunk az egyetemre, épületeire és tanulóira. A családaink szentet játszanak, úgy csinálnak mintha egy vér lennénk, mégis 2 évbe telt engedélyt adniuk hogy be tegyem a lábamat a más tájakon elhelyezkedő területekre is. Nyugati szárny udvarára vettem az irányt ugyanis ott volt egy speciális harcművészeti óra. A falak magasan a fejem felett helyezkedtek el, de arra nem gondoltak hogy a még magasabban elhelyezkedő fák lombjaira fel lehet mászni. El tettem a kardomat a szíjába és körbe tekintettem a fákon. Az egyik ágára fel ugrottam és onnantól már könnyedén vezetett fel az utam. Bent ahol a talaj csak 3 méterre lehetett a fal tetejétől a dombon lévő elhelyezkedés miatt, le is ugorhattam volna, de észrevettem az osztályt amit kerestem az udvar másik felében. Kényelmesen elhelyezkedtem a fal tetején és néztem ahogy tanulnak. Nem mentem oda. Utálnak a nyugati tanárok. Akármikor amikor meglátnak elzavarnak, nem is tudom miért. A diákok felsorakoztak egymás előtt és maguk elé tették kardjukat. A tanár mutatott egy harc mozdulatot majd le utánozták. A kardommal gyengén én is megtettem ezt, annak ellenére hogy alapokat tanulnak. Párat még leutánoztam majd szomorúan látva hogy nem tanulnak semmi extrát, le ültem a falra. Pár perc figyelés után egyre nehezebbnek éreztem a szemeimet addig a pontig amíg el nem aludtam. Egy idő után arra ébredtem fel hogy lentről kiabálnak nekem. Sok időbe került az hogy ki józanodjak. Lent állt a csoport akiket figyeltem. Onnan 2 lány és 1 fiú kiabált valamit. Laposan pislogva néztem őket és hallgattam amiket mondanak. Lassan előrébb hajoltam hogy jobban megértsem, mikor hírtelen meghallottam az egyik gyerek szájából a tanár nevét.
,,Sirius". Magam mellé pillantottam és láttam meg őt. Idegesen voltak összefonva a kezei maga előtt. Ijedtemben elkezdtem volna magyarázkodni a kezeimet magam elé tartva, ekkor egyensúlyt vesztve le borulva a falról. Háttal a földre érkezve takart be a köpenyem alja. Gyorsan felkeltem a földről és kezdtem az ekkorra már mellém le érkező tanárnak magyarázkodni, de ő elővette a kardját.
-Mit képzelsz hogy bele pofátlankodsz a tanóra közepébe megint te kölyök?!
-Nem akartam! Esküszöm! Csak
Seroyokra vadásztam!
-Tudod kinek hazudozz!- ütött egyet a kardjával felém amitől kitértem.
-Ezt most miért?!- kérdeztem de még egyet csapott. Elkezdtem hátra szaladni mikor neki ütköztem valakinek. Egy vörös hosszabb hajú fiúnak. Valami furcsa volt vele kapcsolatban.
-Bocsi, nem akartam. Jól vagy?- erre ő szeműgyre vett és ódébb sétált, egyenesen be a kültéri folyosóra. Halkan néztem utánna.
-Ismeri ezt a diákot?
-Nem igazán. Ma amúgy is egy másik osztály órájátát helyettesítem. Néhányuknak a nevét se tudom.- mondta a tanár.
-Hát akkor mindegy is, nem igaz?- fordultam felé. Már nyugodtnak tűnt.
-Nem lenne szabad erre járkálnod csak így. Te is tudod hogy rengeteg nyugati nem tűr meg téged itt.
-Igen, igen.- néztem el a gyerekekre.
Ott volt Inu, Cain és Akiko. Pár régebbi barátom. Oda mentem hozzájuk hogy köszönjek. Akikonak hosszú lila haja volt, Cainnek felnyalt fekete és Inunak függöny vágású fekete.
-Mit csinálsz már megint Keith?- kérdezte Akiko
-Jöttem.. vadászni.
-Te is tudod hogy ez Shawn területe.
-Na, na ott állj meg ahol vagy. Ez az egész iskola közös terület. Mind hármónknak vigyáznia kell rá.
-Persze. Csak nem rólad van elnevezve. Miért te flangálsz itt és nem Shawn?
-Neki most más dolga van. Te is tudod hogy nekünk nem csak az iskola a dolgunk.
-Persze, persze. Tudod ki veszi be.- mondta Cain- Nem mintha nap közben járnának itt szörnyek.
-Te is tudod hogy egy nagyobb kihagyás után újra megjelennek.
-Mikor volt az már? Egy fél éve? Tegyünk le róla- hirtelen kirázott a hideg.
-Maradj csendben..- Körbe pillantottam de nem történt semmi. A gyerekek másik fele is elhalkult. Érezni lehetett a kis fuvallatot ami csendben megmozgatta a fák lombjait. Mintha egy másodpercre meg állt volna a világ. A szememmel pásztáztam körbe az udvaron, majd az emberek közt. A folyosók is üresen tengtek emberekre várva. Lassan kihúztam magamat azt híve hogy ez csak egy mellé riasztás volt, de abban a másodpercben meg szólaltak a vész harangok. Pontosabban? Az iskola aulájában elhelyezkedő 4 harang együttes éneke. Abban a másodpercben be futottam a folyosóra. A gyerekek egyesével jöttek ki a termekből hogy az udvarra gyűljenek. Velük szembe futottam az aula felé ahonnan már érezni lehetett a kiáramló rossz jelenlétét. Egyre kevesebb és kevesebb ember mellett futottam el, addig amíg senki nem maradt. Megláttam egy hatalmas szörnyet. Ötszöröse egy átlagos Seroynak. Előtte állt a vörös hajú fiú korábbról. Lassan felé nyújtotta a hatalmas karmait. Futásból neki mentem a srácnak, kaptam el és rántottam lendülettel magammal hogy ne essen baja. Amint a földre kerültünk, ignorálva őt a szörny elé álltam, a 4 elágazó kapuban védő falat húzva hogy kint senkinek ne essen baja mert néhány diák a tiltás ellenére ide áll nézni. Elő húztam a kardomat és a szörny felé mutattam
-Már jó rég találkoztunk utoljára nem igaz?.. Sokáig várattál.- mondtam. Erre ő elkezdett morogni.

-Gyerünk nagy fiú.. mutatsd mit tudsz!- Hirtelen felém csapott amit földre terülve kerültem ki. A kardommal meg vágtam a mancsát. Fel pattantam a földről és balra kezdtem szaladni miközben alacsonyan tartottam magamat. Hirtelen előttem ütött bele a padlóba amitől a márvány lapok feltöredeztek. Át ugrottam és ekkor mártottam bele a kardomat a húsába. Ettől ideges lett. Kihúztam a kardot belőle és elkezdtem felé közelíteni, keresve a gyenge pontját. Egy másodpercre mintha egy idéző papírt vettem volna észre le lógni az álláról. Nem hittem a szememnek. Ez igazi. Lassan a vörös hajú fiúra tekintettem. Ő lenne az? Ő idézte? Furcsán viselkedett ma. Egymást néztük másodpercekig, ettől le engedve a védelmemet, nem vettem észre hogy rám akar harapni a szörny. Az utolsó másodpercben bele szúrtam a kardomat a szájpadlásába és futottam el. A kardomat ketté törte a szájában. Egyre nagyobb nyomás helyezkedett rám. Körbe állt már az egész iskola, nem volt kardom, bent állt egy gyerek akire vigyáznom kell.. Szembe álltam a bestiával és vártuk hogy valamelyikőnk lépjen.
-Keith! Kapd el!- hallottam meg Xevier hangját. Felém száguldott egy kis fekete csóva ami át alakult egy fekete katanává. A bal szárny kapujánál ugrotta át Xevier a védő falat.
-Hát ez?- kérdezte meglepődve.
-Gyorsan el tudnám intézi de ahhoz kell az asszisztálásod.
-Meg teszek minden tőlem telhetőt.- húzta ki magát.
-Hol van Shawn?- kérdeztem ezt már ingerültebben.
-Azt mondta hogy dolga van.
-Ezt tudod ki hiszi el. Mindegy is- húztam ki magam a karddal- most mással kell foglalkoznunk.