Two skater friends [BEFEJEZETT]

Happy Ending

Szinte mindannyian egyszerre indultatok meg, azonos sebességgel. Mindannyian a legjobb tudásotok szerint akartátok legyőzni Adamat, szóval mindent megtettetek, ahogy ő is annak érdekében, hogy nyerjen. A legnagyobb tökéletességgel próbálta mindegyikőtök bevenni az összes kanyart, kikerülni az akadályokat, hiszen Adam még olyanokat is állított fel a mai napra. Milyen kedves, nem?

Már a felénél jártatok amikor Adam egy kicsit elkezdte komolyabban venni. Eléggé belehúzott de nyilván nem hagytátok, hogy lehagyjon titeket. Próbáltátok vele tartani a lépést, de Joe, Cherry és Adam csak egyre távolabb lett tőletek.

- Oké és most mi legyen? - kérdezted a srácokat kicsit aggódva.

- Megpróbáljuk őket beérni. - nézett feléd Langa.

- Nem megpróbáljuk, be fogjuk őket érni. - csatlakozott Miya is a csevegésünkhöz.

- Egyáltalán lehetséges? Már rég az isten háta mögött járnak mind a hárman. - gondolkodtál el.

- Attól függetlenül még megpróbálhatjuk, nem? - mosolygott Reki. Tényleg eszméletlen, hogy ilyen helyzetekben is képes mosolyogni.

- Na jó, akkor húzzunk bele. - mondtad egy magabiztos mosoly kíséretében majd mind a négyen gyorsulni kezdtetek. Vagyis csak akartatok volna, de a szemetek előtt csak Joet és Cherryt láttátok elterülve, Adam pedig egy pár méterrel előrébb várt minket. Az arcáról csak azt lehetett leolvasni, hogy mi is így járhatunk ha tovább megyünk.

- Mi történt fiatalok? Nem mertek tovább jönni? Pedig még csak most jön a legizgalmasabb rész. Ki fogja túlélni négyetek közül? - mutatott ránk.

- Túlélni? - torpan meg egy kicsit Miya. Végül is, az előttetek fekvő két férfi sem volt a legfényesebb állapotban. Ezek után biztos a kórházban kötnek ki.

- Na jó fiúk. - kezdtél bele a mondatba. - Neki indulunk, lesz ami lesz. Ha bárkivel is történik bármi, nem állunk meg aggódni, folytatjuk tovább a versenyt. Majd visszajövünk egymásért.

- Biztos vagy ebben? - vont kérdőre Langa.

- Soha nem voltam biztosabb semmiben. - néztem rá magabiztosan.
A fiúk is beleegyeztek szóval egy oldalon állt a mérce.

- Ahogy hallom vállaljátok a kockázatot. Hát akkor lássuk ki lesz az éjszaka túlélője. - fordult meg Adam majd villám sebességgel száguldott le a pályán.

- Gyerünk, nem hagyhatjuk, hogy lehagyjon minket. - indult meg Reki, mi pedig követtük.
Iszonyatosan veszélyes volt a pálya, teljesen át lett alakítva. Egyáltalán nem volt stabil az út és Adam minenféle csapdát is felszerelt a győzelem érdekébe. Miya sajnos bele is esett az egyikbe és már nem tudta velünk folytatni a versenyt.

- Ne aggódj Miya, visszajövünk! - kiabáltam, de valószínűleg már nem hallotta, olyan messze voltunk.

- Oké, kell valami terv. - szólaltam meg.

- És mégis mi? - kérdezett vissza Langa. Amint ezt kimondta, abban a pillanatban el is tűnt a jobb oldalamról. Tudtam jól mi történt.

- Picsába. - morogtam.

- Sakura. - szólalt meg Reki. - ha bármi történik velem, menj tovább.

- Még mit nem, nem hagylak megsérülni, ezt most már ketten visszük végig. Itt van előttünk pár méterre, meg tudjuk csinálni. Igaz, hogy alig lehet haladni a pályán, de nem lehetetlen. - majd megint elragadott az az érzés. Amikor teljes mértékben csak koncentrálsz és nem tud semmi sem kizökkenteni. Annyira le akartad győzni Adamet, hogy teljesen elkülönítetted magad a külvilágtól. Arra sem figyeltél, hogy milyen akadályok vannak előtted, vagy hogy már kezdted Rekit is lehagyni csak az járt a fejedben, hogy be kell előznöd Adamet.