Two skater friends [BEFEJEZETT]

"Váratlan vendég"

Másnap nem volt semmi dolgod, csak az S várt rád. Ha akartál se tudtál volna előbb menni mint éjfél mivel csak akkor nyitott. Tegnap Rekivel megbeszéltétek, hogy abban a kis deszkás parkban fogtok találkozni ahova tegnap elvitt. Egész nap ezen kattogott az agyad. S, S, S csakis az S. A fiúk meg is kérdezték, hogy mi bajod van. Túlzottan is sokat mosolyogtál.

- Hey Sakura, te mégis min agyalsz és vigyorogsz ennyire? - kérdezték értetlenül. Be kell hogy valljad hogy a fiúkkal egyébként nem voltál annyira rosszban mint a lányokkal. Spanok voltatok és ennyi. Néha ha beléd kötöttek összeverekedtetek, szóval nagyon nem volt olyan ember akit barátnak mondhattál volna. Kivéve egy lány méghozzá ő az egyetlen akit közel engedtél magadhoz egy kicsit. Ő Rika Yamada volt. Azonban 2 hétig nem lesz családi okok miatt. Még neked se mondta el, hogy azon belül mi a baj. Nem is akartad ezzel faggatni. Majd elmondja ha szeretné.

- Semmin, ma szimplán egy kicsit jobb kedvel keltem, ennyi. - válaszoltál nekik.

- Ritka pillanatok egyike. - suttogta magában az egyik így nem hallottad.

- Nekem van egy tippem! - ugrott fel hirtelen a csaj aki tegnap elesett a deszkáddal. Becses neve a legnagyobb bánatodra az övé is Sakura volt csak a családneve nem Terumi hanem Tenshin. Még a monogrammotok is ugyanaz volt. Viszont rá már teljesen illett a Sakura név. Ugyan nem igazán érdekelt már hogy ő is Sakura sőt, anno első osztályban még örültél is neki mert milyen nagy véletlen már. Persze, kisgyerek fejjel ez tök jó dolog meg minden. Viszont ő nem tudta elfogadni hogy Sakura vagy ezért mindig belédkötött.

- Biztos, történt valami közted meg a deszkás fiú között tegnap. - nézett rád perverz fejjel.

- Mi? Szerinted ugyan mi történt volna? Kemény 2 napja ismerem. - ordítottál rá.

- Hát lehet ez a 2 napnyi kaland elég is volt neki. - vágott vissza.

- Te most komolyan azt hiszed hogy tényleg csináltunk bármi OLYAT? - próbáltad higgadtan kérdezni de nem ment.

- Ez szerintem nyilvánvaló. - felelte. 

- Szerintem meg az is nyilvánvaló, hogy egy elkényeztetett idióta picsa vagy. - vágtad hozzá egy félmosollyal.

- De legalább-  itt nem tudta befejezni a mondatot mert bejött a tanár és elkezdődött az óra.

*Time skip*

Sakurával egész nap nem szóltatok egymáshoz semmit aminek te kifejezetten örültél is. Suli után egyből hazamentél, megebédeltél és a leckét nem érdekelve kimentél az udvarba gyakorolni a trükköt amit tegnap elkezdtetek tanulni Rekivel. Mint minden ez sem ment elsőre. Sokat estél mire sikerült valamennyire rendesen kivitelezned, így sok horzsolást szereztél.
Viszont eljött az idő. Elindultál a kis park felé és mire odaértél Reki már ott volt.

- REKII! - kiabáltál oda neki egy széles mosollyal.

- Sakura, szia! - köszönt vissza. - Mi történt veled? Sokkal több seb van rajtad mint tegnap. Ugye nem verekedtél? - kérdezte aggódóan. Egy kicsit furcsáltad hogy ennyire foglalkozik azzal hogy egy kicsit megsérültél.

- Nyugi nem verekedtem, csak otthon gyakoroltam amit tegnap elkezdtünk és estem egy párat. - mondtad neki hogy megnyugodjon.

- És mire jutottál? - kérdezte közben elindultatok az S-be.

- Még mindig nem megy de már közelebb vagyok hozzá.

- Szintúgy. De addig is sokat esünk. - ezt akkora örömmel mondta hogy egyszerűen nem értetted.

- És az miért jó ha ilyen rengeteget esünk? - muszáj voltál megkérdezni mert nem értetted hogy miért ilyen boldog hogy eleshet. Nyilván te is büszke voltál a sebeidre amik a fejlődésedet jelképezték de egyszerűen nem értetted.