Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tüphón és én is, mindketten folyvást vivtuk saját harcainkat önmagunkkal. Mindkettőnknek voltak nyugtalanitó gondolataink , félelmeink amellyekről nem voltunk képesek beszélni. Egy-egy néma pillantás , a közöttünk beálló csend mind csak röpke , elillanó pillanat volt de a jelentését értettük.
Tudtam, hogy Tüphón legnagyobb félelme az , hogy engem elveszíthet. Nehéz és kegyetlen élete a csontjáig hatoló nyomot hagyott benne és az állandó rettegést, hogy számára nem létezik valódi boldogság. Most, mikor megadatott neki az amire mindig vágyott , retegett, hogy az élet majd elveszi.
Nem mondta ki, de láttam és éreztem, mennyire háborog a lelke. A félelem néha ott volt egy-egy érintésében , mikor ujjai lágyan simitottak végig arcomon, megrajzolva ajkam vonalát , vonásaim. Mintha minden mozdulatával az emlékezetébe akarna vésni, kétségbeesetten rögziteni, feljegyezni. Tekintetében zavaros érzelmek csaptak össze de a keserű félelem torokszoritó villanásai folyvást feltűntek a megnyugtató kékségbe vegyülve.
Nem tudtam, hogyan csillapithatnám a fájdalmát. Fogalmam sem volt,hogyan könnyithetnék azokon a terheken amik a vállát nyomták. Igyhát egyszerűen csak mellette voltam és reméltem a szerelmem elegendő , hogy Tüphón sebei begyógyuljanak.
Saját félelmeim szorosan kapcsolódtak Tüphón rettegéséhez. Az , hogy elveszíthet nem volt lehetetlen. A házasságom és a betegségem egyaránt végetvethetett boldogságunknak. Minden annyira törékeny volt. Egy fuvallat és már csak a szilánkok között lébdelhetünk , amellyek felhasiják a bőrünket.
Gavril semmit sem sejtett a viszonyunkról. Vak volt rám és annyira alábecsült , annyira jelentéktelennek itélt, hogy az esélyét sem feltételezte, hogy akadna más férfi az életemben rajta kivül. Kizártnak tartotta hogy, akad bárki aki képes lehetne szeretni. Hiszen ő nem tartott mégcsak szépnek sem. És számára egy nő értéke többnyire a küllemében rejlett.
Az volt az érzésem , ha tudná hogy szeretöm van akkor sem a féltékenység vagy a szerelem sarkkalná lépésre. Ő nem keresné fel Tüphón és kérné számon rajta amit tett. Gavril nem követelne elégtételt és nem hivná parbajra riválisát, hogy a becsületét visszanyerje. Nem, Yahontov nem ilyen férfi volt. Ő más , alattomosabb módszerekkel válaszol majd, ha egyszer felnyílik a szeme és felfedezi vétkemet. Nem lesz szüksége párbajsegédre, pisztolyra , semmilyen felhajtásra. Nem lesz nyilt komfrontáció a két férfi között. Gavrilnak ott van fegyverül az az egyszerű tény , hogy a férjem. A felesége vagyok és hozzá tartozom. Baljóslatú volt belegondolni , hány féle módon választhat el Tüphóntól. A kezében voltam és ez a gondolat olykor szinte megbénitott mint egy kád jeges fürdő.
Ha Gavrilra néztem szikráját sem láttam bármilyen gyöngédségnek felém. Számára nem a szerelmet jelentettem és nem is a társat. Egy elejtett vad voltam , egy fogoly , nem több, akit ha szökési kisérleten kap, majd megbüntet , hogy többé ne legyen olyan ostoba , hogy túl akar járni az eszén.
