Egy újabb álom, róla. Lassan három éve nem álmodtam vele, de most, visszatérésének első napjának éjszakáján, máris az álmaimban kísért. Viszont, most sokkal intenzívebb, merészebb és fájdalmasabb.
Öt évvel ezelőtt kezdődött, akkor azt hittem, örökre elvesztettem. A Featherington bál másnapján megtudtam, hogy az anyja férjhez adta vidékre. Pedig azt reméltem, van még időnk kideríteni, mi is az, ami aznap este elkezdődött köztünk. Ekkor a mi lenne, ha körhintára kerültem. Nappalaimat alkoholmámorban és rendetlenséggel töltöttem, arról fantáziálva, milyen lenne Penelope férjének lenni. Együtt utazni, megmutatni sok dolgot, amit még nem tud, nemcsak a világról, de a testéről is. Magányos éjszakáimon, fájdalmas gyönyört éltem meg, nem létező feleségemre gondolva.
Nem gondoltam másik nőre és kijelentettem a családom előtt, hogy sosem nősülök meg, anyám nagy bánatára. Persze senki nem tudta, mi bánt. Csak azt látták, hogy egyre jobban kifordulok önmagamból és folyamatosan gyötörtek. Végül újra útnak indultam. Úgy éreztem, semmi sem köt már ide. Visszatérve Görögországba, Mykonos szigetén ismertem meg Dianat, En anyját. Alig három napja érkeztem, és a tenger hangja kicsalogatott a szobám magányából, de amit láttam, akkor hasított igazán belém. Eddig azt hittem, gyászolom, ami lehetett volna köztünk Penelopéval, de akkor hat hónap után, ott volt a parton. Mái napig nem tudom, hogyan vagy miért, de akkor láttam meg igazán, milyen jövőt veszítettem el. Egy nagyon boldog Pen, a férjével és két gyermekkel, úgy játszott a parton, mintha csak ő szülte volna őket. Nevetve szaladt utánuk a vízbe, szoknyáját megemelve, több, mint a bokája villant ki.
Amint megpillantottam Lord Crane döbbent arcát tudtam, hogy ez csak egy véletlen találkozás. A gonosz mosoly az arcán, viszont tudatta velem, oly dolgot fogok látni, ami az emlékezetembe ég örökre. Odalépett Penhez, átkarolta és oly szenvedéllyel csókolta, melyről akkoriban, álmodni se mertem. Közben, végig a szemembe nézett, mindent tudó tekintetével. Vajon mit tudhatott? Erősen kétlem, hogy Penhez fűződő érzéseim ismeretében lett volna, mivel én is csak akkor tájt fedeztem fel őket. Talán szembetűnő volt számára, mennyire epekedtem a felesége után és ezzel akart a helyemre utasítani.
Penelope a hajába túrt és ahogy közelebb húzta magához, úgy éreztem, el kell onnan tűnnöm. Egész nap a kocsmában ittam, ahol Diana volt az egyik kiszolgálólány. Gyönyörű volt, akár egy Istennő. Ám, őszintén megvallva, ha nem lett volna vörös haja, nem csábítottam volna az ágyamba. Másnap, mikor felszállt az alkohol köde, próbáltam bocsánatot kérni, de nem érdekelte, nem tűnt mérgesnek, csak annyit kérdezett, ki az a Pen, akit álmomban szólongattam. Elmeséltem rövid változatát szívem keserű bánatának. Vigaszul, egész nap ágyban tartott. Penelopet akkor láttam utoljára, valószínűleg Lord Crane gondoskodott róla , hogy gyorsan tovább utazzanak.
Az álmok azután sem múltak el, csak most, hogy bepillantást nyertem, már tiszták voltak az álomképek. Mr. Crane helyett magamat láttam a tengerparton. Minden mi övé volt, álmaimban hozzám tartozott. Sokszor ébredtem nevével ajkamon, de csak Dianat találtam magam mellett, ő viszont csak hagyta, hogy átéljem a képzeleteim. Egy egész hónapot töltöttünk együtt, mikor bejelentette várandósságát és azt is, hogy szerelmes belém. Az első gondolatom Penelope volt. Amint feleségül venném Dianat, minden lehetőségem elvszett volna, hogy valaha is Pennel legyek. Egyszerűen nem volt hajlandó feladni ezt a lehetőséget, mert ha szabad férfi vagyok, akkor a szívem hozzá tartozik és mást nem is tudnék boldoggá tenni. Ám a gyermekem sem hagynám el soha. Nem számít, hogy nem Pen szülte nekem.
A következő három hónapot tervezéssel és vásárlással töltöttük. Minden szükséges holmit elökészítettünk a babának. Kinéztem egy házat is nekik, amint visszatérek Angliából a pénzzel, terveim szerint megveszem. Ők ott élhetnek, míg én a világot járom.
