Tiltott szerelem

6. rész - Szeretlek

Sziasztok! Igen, nagyon régóta nem volt új rész, de most itt van.

Figyelem: Ez az epizód 16+os tartalmat tartalmaz.

Reggel ismét üvöltött az órám. Realizáltam, Carternél aludtam. Be kell hogy valljam, tökre kijövünk egymással. Nagyon sok időt töltünk most egymással, és én ennek nagyon örülök. Ahogy látom, ő is élvezi a társaságom. Sokat nevetünk, hülyülünk. Csak én többet érzek, mint barát... És ez hosszútávon nem a legjobb. A megérzéseim alapján ő csak a barátot látja bennem... Kicsit bánt, de bele kell törődnöm, hogy egy totál heteró csávóba szerettem bele... Úgyhogy az esélyeim száma egyenlő a mínússzal.

Reggel lesiettem a "pizsamájába". Ő egy kávét szürcsölgetett. Mikor lesiettem totál random, és hirtelen megöleltem. Fogalmam sincs miért csináltam.

- Na mizu, hercegnő rosszat álmodott. - Röhögött ki Carter.

- Nagyon vicces, tudod a hercegnő néha szeretethiányos. Hah. - Háborodtam fel.

- Na gyere adok neked egy ölelést hercegnő. És megölelt. Én ezt viszonoztam. Majd elindultam a kávéfőző felé és csináltam egy kávét. Leültünk az asztalhoz. Beszélgettünk. Annyira jól érzem magam nála, mint ha a családom része lenne... Illetve, zökkenjünk vissza a valóságba. Holnap hétfő. Két témazáró is. Mindegy, majd lesz egy hármas.

- Oké Luis. Mit kívánnál enni? - mondta Carter.

- Hmmm, legyen egy olyan amit te nagyon szeretsz! - határoztam el.

- Ahogy felséged kívánja. - kaccsintott Carter.

Na itt kattant el egy mécses, és kezdtem túlgondolni a dolgokat. Mivan ha talán... Ha talán mégis kedvel Carter?! Ez megtörténhet?!?! Neeeem, ez tuti csak átverés. Valamelyik balfasz haverja kényszerítette rá. Tuti nem meleg, csak szórakozik. Vagy talán nem?! AHJ, MEGŐRJÍT.

Miután már lassan füstölt a fejem, annyira sokat agyaltam Carter elkészítette a reggelit. Pont rátalált... Bundáskenyér! A kedvencem!

- Aj Carter, ha tudnád mennyire szeretlek.

- Hogy tessék?! - döbbent le

- M-mármint, mennyire... szeretlek, hogy bundáskenyeret csináltál. J-ja haha. LUIS, MIT MŰVELSZ???? LÁTSZIK, HOGY HETERÓ! Te jó ég. Én teljesen megőrültem.

- Akkor együnk. - tette fel az ötletet Carter.

Amikor megettük, szóltam Carternek, hogy hazamegyek. Beleegyezett, így fogtam, felvettem a cipőm majd hazabandikoltam.

                            *

Este 11kor lementem egy kis nasiért, mert nagyon NAGYON megéhezetem. Közben a fülhallgatómban valami punk pop szám ment. Carterre emlékeztet. Az illatos szobája, a kedvenc számai a fülemben dúdolnak, meg persze maga Ő. Kit akarok becsapni? Igen, imádom azt a gyereket, fejétől a talpáig. És igen, úgy megcsókólnám, érezném a közelségét, hogy itt van velem. De ez egyelőre lehetetlen. Sőt, elég sokáig.

Amíg kiábrándoztam magam, kinyitottam a hűtőt, és kivettem egy pudingot. Leütlem a sötét konyhába, és enni kezdtem. De az agyam csak kattogott, és kattogott. Egyszerűen minden gondolatom, Ő róla szólt. Nem bírok egy percet sem nélküle élni. Szinte fáj, ha elmegyek, vagy ha ő elmegy.

Pár perc után felmentem a szobámba, és lefeküdtem. Aludni nem bírtam. Eléggé megszoktam, hogy ott alszok vele. Így kénytelen voltam egymagam elaludni.

6kor szokásosam üvöltöltött az órám. Kibújtam az ágyból, majd a fürdőhöz vettem az irányt. Fogatmostam, letusoltam. Kimentem, kiszedtem az eddigi legdepressziósabb ruhámat. Fekete pulcsi, fekete szakadt csőnaci, sima póló, és egy fehér converse, majd a vans-es táskám.

Leszaladtam, majd elindultam a suli felé. Útközben találkoztam Ezráékkal. Valamit nagyon csacsogtak, de nem is hallottam 2 nem is nagyon érdekelt, mert most eléggé mély szituban vagyok. Összezuhatnam, nem tudom, hogy most mi a franc van. Semmit sem tudok.

Amikor odaértünk a suli elé, Carter szokásosan a jó formájában volt. Röhögött, csacsogott, elvolt. Én meg, ja. Szia, itt Luis.

Első óra kémia volt, majd tesi. Tesin kénytelen voltam kihozni a legboldogabb formám.

Órák után, összepakoltam, majd rohantam ki. Egész nap azon agyaltam, hogy elmondjam e Carternek. Vajon, hogy reagálna. Már mit számít. Tudnia kell erről.

Otthon gyorsan lepakoltam, majd írtam egy sms-t Carternek, hogy "muszáj beszélnünk".

Vártam, csak vártam a válaszra. Nem írt.

11 felé kezdtem aggódni, hogy még is mi van vele. Meg kell tennem. Gyorsan lesuhantam, majd felvettem a cipőm. Rohantam az utcájukba. Sosem rohantam még ennyire. Soha. Mikor odaértem, becsengettem, nem jött válasz. Majd üsse kavics, berontottam. Nyitva volt az ajtó.. NYITVA VOLT AZ AJTÓ?!?!? CARTER?! Abban a percben semmi sem érdekelt, csak Ő. Berohantam a nappaliba, semmi. Konyha, semmi. Végül rohantam a lépcsőn fel. Mindegyik szobát ellenőriztem, kivéve az ővét. Amikor eljött az ő szobája, benyitottam. Ott volt. Aludt. Na itt egy hatalmasabbnál hatalmas kő esett le a szívemről. Hogy mi? Az, hogy jól van, mert ha nem lett volna itt, vagy valami rettenetes dolog történt volna vele, én, én nem élném túl.

Levettem a szobája előtt a cipőm, majd becsuktam az ajtót. Erre sem reagált. Közelebb mentem, majd amerre fordult odasétáltam, és leggugoltam elé. A szeme nyitva volt. De nem beszélt. Viszont látott. Végig a szemembe nézett. Én sem mondtam semmit, de nem is gond. Végigsimítottam a hideg, remegő kezem az arcán.

- Carter, ha hallasz, ha nem, tudnod kell, én.. én szeretlek. - mondtam, majd pár könnycsepp végigfolyt az arcomon.

- Én is szeretlek Luis. Majd megcsókólt. Hirtelen nem tudtam mit reagáljak, mert forgott velem a világ. Carter szeret engem? Majd megfogta a kezem és beinvitált az ágyába. Mind végig csak az ajkunk ért össze. Ebben a pillanatban, csak egymásra koncentráltunk. Miután elváltunk egymástól csak egymás szemeibe néztünk. Tudtuk mit érzünk, mik a vágyaink. Majd a derekamat megfogta, és újabb csókcsatára hívott.

Itt már nem bírtunk egymással. Hirtelen felkapott, majd elvitt a fürdőszobába, onnan a tusolóba. Még mindig csókcsatáztunk, amikor megnyitotta a vizet. Mivel ruhában voltunk, tiszta víz lett az összes ruhánk.. de kit érdekel, amikor egy ilyen csodálatos pillanatot élek át. Majd Carter pár gyengepontomat próbálta ingerelni, amitől pár sóhaj hagyta el a számat...