Tiltott szerelem

1. rész - Bemutatkozás

Augusztus 31.

Luis Szemszöge:

Hhh, mi is lehetne jobb egy Augusztus 31.-nél? Iskola. Nagyszerű. Illetve be sem mutatkoztam, a nevem Luis Amanden. 17 éves vagyok, gimnazista. Mint rólam már kiderült, meleg vagyok. Általánosban nagyon sokat vertek, minden nap. Lassan már belebetegedtem, hogy csak a negatívumot kapom. Gimnáziumban a többséget hidegen hagyta, így nem aláztak/vertek meg naponta, aminek kissé örültem. De ez még nem minden, a szüleim is elváltak. Anyukám sem mesélt olyan sokat róla, így csak annyit tudok, hogy 7 éves koromban elváltak. Apám kissé indulatos volt, mindig verte anyámat... Ezeket az éveket még mindig emésztem, és apám szemébe soha többé nem akarok nézni. Amit tett velünk megbocsájthatatlan. 

Lementem a szobámból a konyhába csinálni valamit, mert már kopogott a szemem. Hirtelen anyám is megjelent

- Szia Luis. mondta anyám mosolyogva. - Kérsz valamit enni, szívesen megcsinálom. felcsillant szemekkel nézett rám, én meg mondtam olyan "köszönöm" félét, és felsiettem a szobámba. 

Még mindig nem hiszem el, hogy holnaptól 12.-es leszek. Előkapom a telefonom, hogy megnézzem a közösségit. Semmi különös, illetve, de. Megnéztem az üzenetimet, és rám írt Carter Monroe. Csak bámultam a telefonom, és lassan el is felejtettem pislogni. 

Hogy ez miért is nagy dolog? Első sorban, hogy sosem írtunk egymásnak, mulasztás akármi miatt sem. És most rám írt a semmiből. Másodszor pedig, a gimnázium egyik leghelyesebb fiúja, rengetegen pályáznak rá. Én csak úgy emlegetem, Isten másodlata, tehát Isten másodlata írt rám. Wow. 

Megnéztem mit is szeretne pontosan, mielőtt sugárban lehányom a telefonom.

- Cs tesó, holnaptól 12. LOOL. Baszó, nem? Még mindig lefagyott ujjakkal próbáltam pötyögni, de 100x elrontottam. 

- Jaa, már alig várom :D. 

- Aztán mi újság? 

Pár percig csak lefagytam. Tényleg megkérdezte, hogy vagyok?! Érdeklem őt?! 

- Minden fasza, veled?

- Minden ok, na zúzok a haverokkal. Csá Luis. 

És ez az első alkalom amikor a nevemen szólít. Máskor csak "tesó" "nyomi" jelzőkkel illetett. De ma nem. Csillogó szemekkel néztem végig ezt a röpke beszélgetésünk, legalább fél óráig, addig ameddig anyukám nem szólt, hogy kész a kaja, egyek. 

Lesuhantam a konyhába hatalmas vigyorral az arcomon. Anyám csak kérdően nézett rám, és nyitotta volna ki a száját, hogy szóljon, de közbeszóltam. 

- Anya, ne szólj semmit. Csak boldog lettem, hogy holnap suliba megyek. 

Anyukám elmosolyodott, én meg, na persze a suli, nem Carter :).

Miután megettem a szendvicset amit készített anyukám, felmentem a szobába. Olyan 10-ig sorozatot néztem Netflixen, aztán elmentem zuhanyozni. Fogmosás után, lementem anyámhoz, hogy jó éjszakát kívánjak.

- Jó éjt kisfiam, álmodj szépeket, holnap legyen majd szép napod. 

Hát igen, anyukám már kora reggel elmegy dolgozni, így nem nagyon látom őt reggel. Felsiettem megint a szobámban, és folytattam a sorozatom, közben Ezrával beszélgettem. Ezra egyébként ovis korom óta a legeslegjobb barátom, általánosban és gimnáziumban is együtt jártunk (úgy értem, hogy óvoda óta ugyan abban az iskolában/gimiben voltunk.) Ő sem nagyon tudott elaludni, ezért beszélgettünk.

- Haa Luis, olyan jó lesz megint látni egymást, nem?

- Jaa, már tényleg várom, amúgy mi újság Miával?