A Maffia Foglya!

48. rész

Egymás mellett léptünk ki a folyósóra, majd lassan lépkedve haldtunk végig a folyósón.
-Örülök, hogy jól van Sam.
-Igen Kislány. Én is nagyon aggódtam érte. Na de gyere. Megmutatom, hogy ebben a kórházban mi a kedvenc helyem.-fogta meg a kezem és a gyerek osztály felé vettük az irányt.
Átmentünk egy hosszú folyósón, majd egy nagy ajtón belépve, elértünk a gyerek osztályra. Egész máshogyan nézett ki ez a részleg. A falakra virág és autó, minták voltak felfestve, majd arra kitűzve a gyerekek rajzaik. Ahogy sétáltunk a fopyosón, minden felőről gyerekek hangjai halltszottak ki. Rákos, vagy sújosabb beteg gyerekek voltak akik sajnos itt kellet legyenek, hogy felügyelni tudják őket az orvosok. Egy kisfiú mikor meglátott minket, nevetni kezdett, majd szaladni kezdett felénk. Adamre felpillantva láttam, ahogy mosolyog, majd a combját fájdalva letérdelt a főldre, majd ő is száttárta a kezét és megőlelte az odaérkező kisfiút.
-Adam. Annyira rég láttalak. Azt hittem, hogy megfeletkeztél rólam, és többet nem jössz majd.-mondta a kisfiu még mindig Adamet szorongatva. Mosolyogva néztem le rájuk.
-Soha nem felejteném el az én kis barátomat. Mit hiszel te rólam?- kérdezte Adam mosolyogva a fiúra.
-Ő a barátnőd akiről meséltél?
-Igen Kol. Ő itt a barátnőm Sofi.-a kisfiú ezekszerint Kol elengedte a férfi nyakát majd odalépett elém, mire legugoltam hozzá.
-Szia Sofi. Kol vagyok, Adam barátja. Nagyon szép vagy.
-Szia kedves Kol. Örülök a találkozásnak. És köszönöm. Te is nagyon aranyos vagy.
-Képzeld Sofi. Tegnap kitették az egyik rajzom. Megmutathatom?
-Persze.-mondtam majd megfogva Kol kezét lépkedni kezdtem egy piros autós rajzhoz ami a falra volt kitűzvel.
-Ez az.
-Nagyon szép Kol. Ügyes vagy.- mondtam mire elégedettem vigyorogni kezdett.
-Máris leváltottál Kishaver?‐kérdezte Adam odalépve mellénk.
-Ne legyél irigy. Csak megmutattam a rajzom Sofinak.
-Oké értem.-mondta miközben megcsikizte a fiú oldalát.
-Kol! Gyere szépen.-jött oda hozzánk az egyik doktornő.
-Rendben. Sziasztok.-köszönt el a kisfiú majd ellépve tőlünk a doktornőnek kezdte mesélni, hogy megmutatta a rajzát, és hogy megdicsértük. A doktórnő érdeklődve figyelte majd ő is mondta, hogy tényleg szép a rajz, majd befordultak az egyik szobába.
-Ez a kisfiú négy éve van itt a kórházba, és mindig ilyen boldog. Havonta utalok a kórháznak nagy összegeket és amikor tehetem eljövök meglátogatni a gyerekeket. Kol amikor legelöször idejöttem, már akkor odafutott hozzám, bemutatkozott majd mesélni kezdett, és  mutogatta a rajzait. Ettől a gyerek miatt éreztem legelőszőr azt, hogy talán mégsem vagyok akkora szörnyeteg, amekkorának a világ lát.
-Nagyon aranyos Kisfiú.
-Igen. Remélem a mi gyerekeink is majd ilyen életvidám, aranyos és gondtalan gyerkőcök lesznek. Alig várom, hogy majd az én gyerekem öleljen ilyen szorosan, és mutassa majd ilyen beleéléssel a rajzait.
-Adam.
-Mond Kedvesem.
-Mit szolnál akkor ha nem sokára lehetne egy gyerekünk.
-A világ legboldogabb embere            lennék. -felelte mire ránéztem.
-Akkor mondanom kell valamit.- Adam megtorpant, majd meglepett arcal nézett rám, mire én is megálltam és szembefordultam vele.
-Azt akarod mondani amire gondolok?-kérdezte, majd láttam ahogy a szája sarka felfele kezd görbülni.
-Ha arra gondolsz, hogy a terhességi teszt pozitív lett és gyerekünk lesz akkor igen. Azt akarom mondani amire gondolsz.-Adam elnevette magát, majd odalépett hozzám és magához húzva megcsokólt. 
-Imádlak. Nem tudom mit mondjak. Rohadtul örülök.-mondta még mindig mosolyogva és szorosan magához húzott és úgy ölelt meg.
-Annyira féltem, hogy hogy reagálsz majd.
-Rohadt boldog vagyok. Nem kellett volna ezért aggódj. Alig várom, hogy a kezembe tarthassam majd a kicsi fiam, vagy a kicsi hercegnőm.-mondta és láttam az arcán a színtiszta örömöt. Megfogta a kezem és még mindig sántikálva beléptünk a liftbe és lementünk a földszíntre. Beültünk a kocsiba majd még mindig roppant boldogan indultunk vissza a Black házba.
Miután vissza értünk és kiszálltunk Adam megfogta a kezem és úgy léptünk be. Bementünk a nappaliba ahol Adam szülein kívűl ott volt még Matt és Nick, Adam másik két legjobb barátja, akiket egy hosszúra nőtt feladat miatt nagyon rég láttunk. Amint beléptünk mind a kettő felállt, majd odaléptek hozzánk, Adammel leboxoltak és megölelték egymást, majd odalépve hozzám előszőr Nick majd Matt megöleltek.
-Rég láttalak Sofi. Azóta se nőttél, csak mégjobban magadba bolondítottad ezt a hülyét.-mondta röhögve Matt mire Adam játékosan meglökte, majd összenézve mind a hárman elröhögték magukat.
-Hogy van Sam. Hallottuk, hogy mi tőrtént. Neharagudj tesó, hogy csak most jöttünk.
-Nem baj Nick. Sam egesz jól van. Élvezi az ápolónők aggodalmát, sajnáltatja magát ezerrel és nézi a seggüket.
-Akkor nincs nagy baja.-röhögte el magát.
-Nem.
-Ezért vagy ilyen boldog?
-Nem egészen.-felém fordulva magához húzott fél karral és megölelt.
-Sofival voltunk  korházba  a gyerek osztályra és miután végeztünk ott akkor mondta el, hogy terhes.-mondta vigyorogva, és puszit nyomott a fejemre.
-Baszki tesó. Gratulálok.-mondta Matt majd mind  a kettőnket megölelt amit nevetve viszonoztam. Leila néni félre lökve az épp gratuláló Nickket sírva ölelt meg, a válla felett átpillatva láttam, ahogy Nick elröhögi magát majd Adamhez lép. Én is megöleltem őt. Majd utána a meglepett apósomhoz fordultam, aki megvárta míg a felesége ellépve tőlem a fiához megy  gratulálni, és megölelt.
-Gratulálok Sofia. Tényleg sikerült boldoggá tennned a fiam. Büszke vagyok.-montda majd a fiát is köszöntötte.
Majd mikor megürült az út Nick hozzám lépve gratulált.
Még egy darabig beszélgettünk, majd Adammel kimentünk  a kertbe a napozó ágyakhoz és ott beszélgettünk tovább. Felejthetetlen  nap.

            E❤