Gyémánt (Original Story)

1.1.Fejezet - Szentek és a Diszkalkulia

Bence a szeme sarkából gyanúsan méregette a mellette bandukoló Lacit. Köszönés helyett csak rámorgott, és olyan morcosan nézte a járdát, mintha az tehetne a világ összes gondjáról. Nem igazán tudta, hogy rákérdezzen-e, mi a baj, mert önmagában az, hogy hétfő reggel volt, lehetett elég probléma. Általában a parkoló bejáratánál találkoztak. Bence a parkolóőr-bódé melletti tölgyfánál szokott várni, de azon a reggelen Laci megelőzte, ráadásul egyedül volt. Laci az esetek többségében felvette a barátnőjét, Pannit, és együtt érkeztek a főiskolára. Ezek a jelek, hogy Laci morcos, hamarabb érkezett és Panni nélkül, mind arra figyelmeztették Bencét, hogy a saját érdekében még ne kérdezzen rá, hogyan indult Lacinak a reggel.

A főiskola épülete előtt csoportosuló diákokat és az őket körülvevő cigifüstburkot kerülgetve felsétáltak a bejárathoz. Az ajtóban valaki meglökte Lacit a táskájával, ahogy az egyik lépcsőház felé szaladt.

– Semmi gond! – kiáltott utána Laci dühösen. – Taposs el! Ne törődjél semmivel!

– Hagyjad – csitította Bence. – Lehet késésben van.

– Késésben? Fél kilenc van. Ha OKJ-s, már nem fogják beengedni, nekünk meg még van félóra kezdésig. Meg amúgy is, ki az a barom, aki hétfőn reggel szalad az órájára?

– Ej, hogy te milyen harapós kedvedben vagy ma reggel. Kimaradt a reggeli kávé?

– Igen – morogta Laci az orra alatt. – Kitörőben volt egy hiszti és inkább megléptem. A hétvége is katasztrófa volt.

Bence együttérzően megpaskolta a legjobb barátja vállát.

– Na, akkor menj, és tölts magadba egy kis koffeint. Én addig elugrom a mosdóba. A lépcsőnél találkozunk.

– Te vagy az egyetlen, aki az Odettet használja – jegyezte meg Laci, mielőtt elindult a büfé felé.

A főiskola aulájának egyik sarkában állt egy rommosdó, amit a diákok Odalett-a-Toalettnek hívtak, de röviden mindenki csak Odettezte. A mosdót övező legendák a gólyatáborok közkedvelt témái voltak. Egyesek szerint a helyiség el van átkozva, mert minden évben kihirdetik, hogy a mosdó felújításra kerül, de a kivitelezésre soha nem került sor. Vagy a felújításra szánt keret fogyott el, vagy megbetegedett a kivitelező, vagy csődbe ment az egész vállalat. A mosdóajtón évekre lebontva vezettek listát, hogy melyik évben miért hiúsult meg a terv. Keringtek olyan pletykák is, hogy egy elhunyt tanárnő szelleme kísért benne, és aki ott végzi el a dolgát, megbukik legalább egy tantárgyból.

Bence az első naptól fogva használta a mellékhelyiséget, ami a szóbeszéd ellenére közel sem volt annyira rossz állapotban. Tény, hogy a falakról omladozott a vakolat, az ajtókról lepattogzott a festék, a mosdók pókhálósan megrepedeztek és inkább tojáshéjsárga színük volt, mint fehér. De mindezek ellenére tiszta volt, és Bence ezt tartotta lényegesnek.

Egy bólintással nyugtázta, hogy az állapotok semmit nem változtak az előző tanév óta. Ennek titkon örült, mert így nem kellett osztoznia senkivel a mosdón. Halkan becsukta az ajtót, majd a piszoárok felé vette az irányt, de két lépés után megtorpant. A két fülke közül az egyiknek zárva volt az ajtaja, és az ajtó alatti résen kiszűrődő zokogás hangja megtöltötte a teret.

Tétován állt egyik lábáról a másikra, mert ilyen helyzettel azelőtt még nem találkozott. Középiskolában mindennapos volt, hogy valamelyik lány a mosdóban pityergett valami miatt, de a fiúk máshova jártak sírni. Messze, olyan helyekre, ahol még véletlenül sem talál rájuk senki.

A piszoárhoz lépett, igyekezett csendes lenni, nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a fülkében kuksolót, mert a hangokból ítélve így is volt elég baja. De vajon mi lehetett a gond? Ha vizsgaidőszak közepén járnának, akkor ez nem lenne kérdés, de még csak két hete kezdődött a tanítás, kizárt, hogy valaki már most ki legyen borulva a tananyag miatt.