6. fejezet - Mi lenne, ha...

10 0 0
                                    

Oikawa fájó fejjel ébredt, és szörnyen érezte magát
- De hülye vagyok.. -sohajtott, majd kiment a konyhába

"jó lenne ott lenni veled.."

Akaratlanul is elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak Iwaizumi tegnapi szavai

"De amint visszaérsz, én itt foglak várni.. megígérem"

-Megígérted -mosolygott és ivott egy pohár vizet, mint minden reggel.

13:27

Makki felhivta, hogy menjen el vele sétálni, és a hangján hallotta, hogy nem fogad el nemleges választ, így Oikawa gyorsan beleegyezett.
- fél nyolckor legyél itt, és öltözz tengerparthoz. Sziaa -tette le a telefont. Tipikus makki. Oikawa sóhajtott egyet, és rendelt magának ebédet, majd elment tusolni egyet, hogy mire kész lett megjött a kaja is.

16:43

Az állomásra értem, ahol kiszúrta makkit. Fehérben volt leginkább. Egy testhez álló fehér póló volt rajta, fehér lenge inggel, meg egy halvány bézs nadrággal, és fehér cipővel. Ékszernek egy vékony karkötőt, néhány gyűrűt, és egy pár szolid fülbevalót választott, nyakláncot most nem vett fel, valamint övnek egy homokszínű kendőt alkalmazott. A nadrág zsebébe tökéletesen belefér a telefonom, és a kártyám, hisz nem akar táskát vinni. A telója tokjába tette a kártyát, majd azt a zsebébe, miután megvette a jegyét, és utolérte Makkit, majd együtt szálltak fel a járműre, ahol Makki a csodásan kidolgozott stratégiáinak köszönhetően beszélni kezdett mindenféléről, Oikawát is belevonva az elmefuttatásaiba.

19:40

-keressunk már egy wc-t, Oikawa.

19:42

-Megvarlak itt, nekem nem kell.

19:43

Makki felhívta Iwaizumiékat, majd kiment, és folytatták útjukat a tengerpart felé.

20:02

Elkezdett alkonyodni, de egy szikla mögül lágy fény áradt ki. Egyszer csak Mattsun jelent meg, és "elkérte" Makkit, aki integetett Oikawának, majd elment a párjával. Oikawa utánuk nézett, és leült a partra, felhúzta a térdeit, és átkarolta őket.

Eközben Iwaizumi ott várta Oikawát a szikla túloldalán.

20:14

Oikawa levette az ingét, és ráfeküdt, majd oldalra fordulva pillantottak meg újra a lágy fényeket. "Ha Iwa-chan ott várna engem.. á, lehetetlen.. "
Aztán addig-addig vivodott magában, hogy felállt, amikor a fények kialudtak, majd motozas hangja hallatszott. Oikawa megindult a hang irányába és a szikla túloldalán megtalálta a székébe roskadt Iwaizumit. A szája elé kapta a kezét, majd halkan megszólította.
- Iwa-chan?

I'm hereWhere stories live. Discover now