Mesebeli herceg (Larry ff.)/Befejezett/

25.fejezet

Holnap lesz a koronázás és Harry születésnapja. A várban és a szobák körül kettőzött őrség van. Az udvarban pedig már órák óta gyakorlatoznak a lovagok. A piaci kordéktól a szülők hazaküldték a gyerekeket. Ha nem tudnám, hogy mi lesz holnap, a légkörből biztos észlelném, hogy valami nagyon nincs rendben. Harry még reggel megkért, hogy csak akkor hagyjam el a várat, ha nagyon muszáj. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok ideges. A levelek előtt szinte biztos voltam benne, hogy nyerni fogunk, hiszen minden mesében a jó nyer, de mióta több hercegnőt öltek meg vagy teljesen megváltoztatták a meséjüket, rettegek.

-

Louis, itt vagy? – nyitotta ki az ajtót majd kukucskált be az ajtón Harry.

-Azt hittem a holnapi koronázást szervezed. – mondtam majd megpaskoltam a helyet magam mellett jelezve, üljön le mellém. Harry belépett az ajtón, majd leült mellém.

-Igen azt kellene, de gondoltam elmenekülök hozzád egy kicsit. – mosolyodott el közben pedig végig feküdt az ágyamon.

-Szóval én leszek most a menedéked? – kérdeztem majd ráfeküdtem a hasára.

-Veled akarok lenni, apámmal pedig amúgy is csak összevesznék. Ma veled szeretnék aludni.

-Hát, ha hajlandó vagy itt aludni a száműzöttek szigetén, akkor rendben van. De amúgy is nem vagy még fiatal, ahhoz hogy együtt töltsük az éjszakát? – próbáltam komolyan kérdezni, de nyilván elnevettem a végét. Harry egy picit rácsapott a homlokomra majd a kezét átvezette a hajamba.

-Este átlopakodom. Holnap leszek 21 éves szóval már elég öreg vagyok! Sokkal jobb volt a hidegben kint a mellkasodon aludni, mint idebent a nagy ágyban egyedül. Amúgy is legalább felmelegíthetnél.. – suttogta a végét. A fejem annyira felfordítottam, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Ez az első ilyen megnyilvánulásod. – jegyeztem meg az előbbi utalására. Persze ezt egyáltalán nem rossz dolog, sőt! De valahol még fura volt ilyet hallani tőle. Tetszik, hogy ilyennel is próbálkozik. –Nem gondoltam, hogy ilyenen is szoktál gondolkodni. – pimaszkodom vele, mire egy pillanatra abba hagyja a hajam simogatását.

-Akár hiszed akár nem elég nagyfiú vagyok már ahhoz, hogy ilyenekről is fantáziáljak. – mondta halkan mire elmosolyodtam.

-Mikor fantáziáltál utoljára? – kérdeztem vigyorogva, mire Harry arca pirosabb árnyalatra váltott.

-Hát, ömm… este. – mondta majd a párnámat a fejére tette. Olyan aranyos mikor ezzel akarja eltakarni az arcát.

-Benne voltam? – erőltettem tovább a témát.

-Szerinted kivel csináltam volna bármit…? – dünnyögte a párnába.

-Ne már, légyszi mesélj róla kicsit! – másztam fel hozzá majd megpróbáltam lehúzni az arcáról a párnát, amit egyáltalán nem akart engedni. A feje mellől kivettem a másik párnát majd párna csata kezdeményezés képpen megcsaptam vele a vállát. Először csak tűrte majd végre ő is felült, és fejbe vágott a párnával. Én egy párszor eltaláltam, de az ő karja sokkal hosszabb, így gyakorlatilag semmi esélyem ellene. Az egyik „ütésemtől” majdnem lecsúszott az ágyról, így gyorsan ráülltem a combjára. Megpróbáltam elkapni a karját is, hogy egyértelmű legyen a győzelmem, de persze nem jártam sikerrel. Ez egyáltalán nem is fair küzdelem! Ő valószínűleg szokott edzeni én meg max csak a könyveket pakolászom az egyik polcról a másikra… mondjuk nem is tudom mit vártam mikor a Háború és békét is nyafogva szedtem le a legfelső polcról… Egy mozdulattal gyakorlatilag maga alá gyűrt, ami már majdnem szégyen.

-Nyertem! – vigyorgott rám a herceg mire feladtam a harcot és elengedtem magam.

-Mit szeretnél jutalomnak? – kérdeztem mire egy leszállt rólam.

-Most egy 10 percig bármit kérdezek, arra felelj igennel! – mondta határozottan mintha ezt nem most találta volna ki. Egy pillanatig felvont szemöldökkel pillantok rá, de végül is bólintok a kérésére. –Ha vége lesz ennek a cirkusznak, lényegtelen mi lesz a vége, akkor is velem maradsz? – kérdezte mire azért ellágyult az arcom és rá mosolyogtam.

-Igen. – feleltem a kért szóval.

-A kérdésedre nem válaszoltam, de remélem megérted… - magyarázta mire látványosan megforgattam a szemem.

-Igen.. – mondtam teljesen más hangsúllyal, de azért próbálkoztam, hogy ne úgy hangozzon, mintha megrónám ezért.

-Megpróbálok majd többet beszélni neked a… vágyaimról, oké? Csak ígérd meg nekem, hogy vársz rám. Meg tudod ezt tenni értem?

-Igen!

-A ma esti vacsoráig tudom, hogy még sok van hátra, de szeretném, ha eljönnél a vacsorára. Ott lesz apám is, de szeretném véglegesen hozzá szoktatni a gondolathoz, hogy a családunk része leszel. Szóval van kedved eljönni és a családommal vacsorázni? A nővérem még úgysem ismered.

-I..igen… - sóhajtottam majd megvakartam a tarkómat. Ha tudtam volna, hogy ilyen súlya van ennek a párna csatának isten bizony bele adtam volna apait-anyait.

-Ez már nem volt olyan magabiztos igen. – nevettet Harry mire kiöltöttem a nyelvem. –De ne aggódj, van még kérdésem vagy kérésem, ha már ilyen jó helyzetben vagyunk. – mondta játékosan mire én a csuklómra mutattam jelezve telik az a tíz perc. – Jó, jó haladok! – mondta vigyorogva miközben törökülésbe húzta fel a lábait. –Ha minden jól megy holnap, akkor ezek után valószínűleg etikett órákat kell venned. Remélem ez rendben van.. – szóval most minden olyan kérdést a nyakamba zúdul, amire a legnagyobb valószínűséggel csak hezitálva válaszolnék. Etikett órák. Na, nem baj csak nem tudok ki lesz az a bátor, aki a Neveletlen hercegnőt újra forgatja velem.

-Igen – rántottam hozzá vállat ezzel kipótolva a „részvétem szegény szerencsétlennek” részt.

-Most kérlek nagyon figyelj. Ez lesz az utolsó kérdésem, de ez a legfontosabb. Hajlandó vagyok az eddigi összes kérdést, amit feltettem elvetni, ha erre igent mondasz. – mondta mire bólintottam. –Tudod rengeteg hagyomány van nálunk. És én nyilván veled majdnem mindet felborítom. De van egy, ami a koronázás súlyú vagy talán még annál is fontosabb esemény közvetlen utána. Mi változtathatunk ezen a hagyományon, de szeretném, ha erről közösen döntenénk. Magát az eseményt a koronázást követő napon tartjuk. Nem hiszem, hogy nálunk ez, így lesz, de azt is csak azért tartják akkor, hogy ezzel is kimutassák a hűséget és hasonlók. Én magát az ígéret részét szeretném egyelőre, ha te is benne vagy. – magyarázza lassan (bár, Harry beszéde alapvetően is lassú) ezzel is érzékeltetni akarja, hogy milyen fontos dolog is az a valami. Lehet van a királyi családban valami beavatás, minta a maffiózóknál?  Lehet csak én idegeskedem túl. –Louis Tomlinson tudom, hogy nem ismerlek régóta, de szeretném, ha teljesen a királyi család tagja lennél. – mondta majd letérdelt az ágy mellé. Nem, azt nem lehet... Ekkor jöttem rá mi az, amit kérdezni akar. –Lennél a társam, aki mellettem áll jóban, s rosszban? Lennél-e királyom és népem irányítója? Louis, ujjadra húzhatom szerelmem jelképét? És ez által részesítenél abban a kegyben, hogy férjeddé fogadsz? …