Complete mess; cth

6.)

A péntek este többi részében sorozatoztunk (természetesen Calum kedvencét néztük) és rengeteget dumáltunk. Annyira nem gondolom már Calumot seggfejnek, de nem dőlök be neki, mivel tudom, hogy csak azért érdeklődik irántam, hogy tovább játsszam a szüleink előtt a színésznőt. Szombat reggel azonnal elhúzta a csíkot azzal az indokkal, hogy meccse lesz délután és fel akar rá készülni rendesen. Én nem is erőltettem semmit, hagytam, hogy elballagjon. Anyáék persze marasztalták volna egy kis meghitt családi ebédre, de még én is beszálltam a játékba. " Anya, Calum átjöhet vasárnap is? Most fontos neki ez a meccs. ". Igen be kell, hogy valljam egyre jobban megy a szereplés, habár gyűlik bennem a bűntudat, amiért hazugságokkal érem el anyáék jó kedvét, boldogságát. De Calum, aki már specialista a hazudozásban azt mondta pár nap és elmúlik a bennem rejlő fájdalom. Hát remélem tényleg így lesz, mert ahogy magamat ismerem anyáék előtt fogom elbőgni magamat, amiért ilyen csúnyán átvertem őket. És persze ráfognám az egészet Calumra, mert ez így van rendjén. A szombat délutánomat végig az ágyamban töltöttem hol olvasással, hol indokolatlan hülye vígjátékok nézésével. Estére már belefájdult az egészbe a fejem, szóval Scott nyaggatásának hatására lenéztem egyedül a fiúk kosárlabda meccsére. Mivel Clary a halakat vadássza valamelyik kis elhagyatott tóban kénytelen voltam magányosba tolni. A lelátó legfelső szintére ültem le, és onnan figyelmet a meccset, igaz, hogy csak a második félidőre sikerült odaérnem, de attól függetlenül nem volt rossz. Scott nagyon ügyesen játszott, elmondása szerint ösztöndíjat ajánlottak egy szuper egyetemre. Igazából akkor pont Claryre figyeltem, mikor ezeket mondta nekem szóval nem sok minden maradt meg számomra. Amikor a meccs véget ért és a fiúk is kiélvezték az újabb győzelmet lesétáltam a pályára, nos azt vártam Scott hátha idefut hozzám egy csókért, de alig alig pillantott felém, és konkrétan úgy kellett nekem odahívnom. Igen eléggé kellemetlen volt, mert a háta mögül Calum idegesítő ördögi vigyorát láttam. Mit tervezget már megint ellenem?

- Nem voltam biztos benne, hogy eljössz.- egy apró mosolyt ejtett felém, majd az arcomat megcsókolta. Kezdetnek nem rossz, de kissé zabos vagyok rá, mintha nem akarna tőlem semmit.

- Gondoltam megleplek.- egy bizonytalan mosoly kíséretében elkezdem bámulni a cipőmet, valószínűleg még mindig rajtam röhög Calum.

- Bocsánat, csak ilyenkor a srácokkal elszoktunk hülyülni.- kezdi el a magyarázkodását, legalább kitalálja mi a bajom és nem nekem kell elmondanom. Ez már egy jó pont.

- Nem gáz, én tudok várni.- ez nagyon szarul hangzott, de sebaj már kimondtam. Gratulálok Jess!- Hazakísérsz?- teszem fel váratlanul a kérdést, bele se gondolva mekkora hülyeséget csinálok.

- Persze!- hatalmas mosoly ül az arcára, istenem hogy ilyenkor milyen aranyos!- Tíz perc és itt vagyok!- az öltözőbe fut, én pedig a padon elfoglalom az újabb helyemet. A telefonomat kezdtem vizslatni, ám valaki ebben is megzavar. Tippelhetek ki az.

- Mit keresel itt?- milyen kedves kérdés, az én volt legjobb barátomtól.- Hallottam, hogy hazavisz téged. Ha anyudék meglátják kifognak akadni.- ki a faszom Ő, az őrangyalom talán?

- Nyugi már, majd a sarkon kidob.- próbálom kihozni magam a helyzetből.- Egyébként azt is mondhatom, hogy Clary dobott haza, a kocsiból úgyse látják ki az.

- Csak egy baj van Jess... nem tudsz hazudni.- újabb gonosz mosoly, amitől lassan már kezdem megadni magam.

- Istenem Calum, majd megoldom engem nem kell félteni!- akadok ki.- Ne foglalkozz az én dolgaimmal.

- Hát jó... Akkor el se mondom mit mutatott az öltözőben.- azzal a lendülettel sarkon fordult, és elindult az öltöző irányába. Ha ez az amire gondolok, akkor Scottot kurvára lefogom ordítani. Talán lehet fel is pofozom, ki tudja?- Várj Calum!- futok utána.- Vigyél haza.- mondom határozottan.

- Nem a hős lovagod visz?

- Tudnom kell, kérlek. Tényleg... megmutatta nektek?- teszem fel alig hallhatóan a kérdést a fiú öltöző előtt. És a válasz remélem nem.

- Jess... igaza volt Scottnak.- abban a pillanatban valami fura meghökkent arckifejezést tudtam csak reagálni, Calum elővette a telefonját, majd a fényképei közül kiválasztott egyet és megmutatta nekem. Hát igen, pont azt a piros bugyis képet kellett végigmutogatnia az egész csapatnak.- Bomba jó feneked van.

Dühösen rohantam ki a csarnokból, kint természetesen meg leszakadt az ég. Még jó, hogy senki se hallja az utcán, ahogy konkrétan bömbölök, mint egy csecsemő.