Változásra várva (Egy lány 3.évad) [Marvel fanfiction]

6

-Szép napot! – köszöntem a repülő személyzetének amikor felsétáltam a lépcsőn.

-Önnek is Ms. Evans! – viszonozták a gesztust, így mosolyogva beljebb mentem.

-Azta! – döbbentem le a belső dizájntól - Ez nagyon tetszik! - néztem körbe majd észrevettem, hogy az ágynemű a végén Juan új albumának a nevével volt díszítve - És én meg csak egy csokor virágot kaptam az album mellé! - mutattam a takaróra kiakadva - Most haragszom rád! - jelentettem ki keresztbe tett kezekkel, így Juan odajött mellém kuncogva majd rálökött az ágyra. Én visszavágva megdobtam egy párnával majd felültem - A Hollywood Records nem rendelkezik ilyen magángéppel - pillantottam megint körbe mire Juan leült mellém.

-Vagy csak nem merték a kezedbe adni olyan értékes gépet - mondta el a másik lehetőséget.

-Pont nekem, aki a milliókat keresi nekik - vontam fel a szemöldökömet.

-Erre a turnéra most megtapasztalhatod milyen a Royalty Air - feküdt el, így kuncogva hátranéztem rá.

-Royalty Air? - ismételtem meg - Már elnevezted a géped?

-Hiszen még a logóm is kin volt az ajtó mellett - vontam meg a vállát mire Luis is feljött.

-Miért nem csodálkozom, hogy befoglaltátok az ágyat? - nevette el magát majd leült a kanapéra.

-Mentségemre szóljon, hogy Juan lökött ide! - emeltem fel védekezve a kezem, de erre az említett egyből meg is dobott egy párnával - Ez a karma - magyaráztam majd kisöpörtem az arcomból a hajam, ami Juan Luis támadása miatt került oda.

-Tényleg Connie! - szólt nekem Juan apja, így arra kaptam a fejem - Régen találkoztunk, mi újság veled? - érdeklődött kedvesen.

-Espera (Várj) - másztam át Juanon, hogy leszálljak az ágyról - Idejövök hozzád, hogy nyugodtan beszéljünk, mert én is érdeklődnék! - magyaráztam meg a tettemet majd helyet foglaltam a kanapén.

Aközben, hogy én Juan apjával beszélgettem szinte mindenről, a táncosok, a zenekar, Juan menedzsere és asszisztense is megjelent így indulhatott is a gép. Szerencsém volt, hogy már mindenki ismert engem a csapatból, mert már felléptem Los Angelesben Juan mellett. Hét óra volt az út, de azalatt simán elbeszélgettem, úgy mindenkivel. Nagyon jó volt a hangulat, teljesen magukkal ragadtak engem a táncosok is és akkor, amikor már semmi újat nem tudtunk kitalálni, akkor elővettem a gitáromat és elkezdtünk játszani és énekelni. A zenészek is egyből beszálltak majd velem együtt adták a ritmust és ezzel megvolt az alap hangulat. Néha válaszoltam apa üzenetére, hogy jelenleg hol tartózkodtunk, de nem volt semmi különös. Estére már simán le is szálltunk a kolumbiai városba. Én ámulattal figyeltem mindent. Rengeteg színek voltak, az épületeken hatalmas és egyben gyönyörű rajzok voltak. Meg is bántam abban a pillanatban, hogy még nem voltam ebben a városban, pedig még Pablo Escobar miatt is nagyon híres volt. Mikor Juan vezetett, közben mutatott egy-két különleges helyet, így csak bámultam ki az ablakon. Először kiraktuk Luist az ő lakásánál, majd Juan házához mentünk. Na akkor tényleg a padlót súrolta az állam.

-No me jodas... (Ne szivass...) - szálltam ki a kocsiból - Ez oltári! - fordultam felcsillan szemekkel Juan felé.

-Tetszik? - kérdezte miközben kinyitotta a csomagtartót.

-Hogy tetszik-e? Ha nem kell neked, meg fogom venni! - jelentettem ki magabiztosan, így a barátom elnevette magát majd kivette a bőröndömet és a gitáromat. Én a hátamra kaptam a gitárt és a táskám majd a két bőröndöt elkezdtem befelé húzni - Mennyire nehéz fenntartani az ekkora fákat és növényeket? - pillantottam fel a fákra.