Heartstopper - rövid történetek-

-1-

~Paloma Faith - Only love can hurt like this~

Nick

Nicholas az anyukája autójában ült már egy ideje, amikor elkezdte megfigyelni a versenyző esőcseppeket az ablakon keresztül. Nem tudott elszakadni a gondolattól, hogy ott, abban a pillanatban magára hagyta egyedül Charliet és még csak el sem tudott köszönni tőle.
Egy pillanattal később egy kezet érzett a vállán, mire oldalra fordította fejét.
- Nicky – nézett el az útról egy pillanatra az édesanyja, hogy rápillanthasson fiára. – Minden rendben? – kérdezte, ugyanis fia a harmadik szólításra sem figyelt rá, csak miután megérintette vállát.
Nick megköszörülte a torkát és nagyot nyelve kezdett bele kigondolni válaszát.
Hiszen itt és most mindent elmondhatna anyjának, az is lehet, hogy megbeszélhetnék, hogy mit kellene tennie Charlieval kapcsolatban. Azonban Nick szokás szerint a nehezebb utat választotta és csak megrázta fejét.
- Nincs semmi baj anya, csak eléggé elfáradtam. – egy része igaz volt mondandójának, lehetséges, hogy a mellette ülő ezért is hitte el neki annyira könnyen.

Az autó lassan kanyarodott be a garázsba, amikor hazaértek, azonban az anya még le sem állította a gépezetet, mikor Nick hatalmas sebességgel a kilincs után kapott és kinyitotta az ajtót.
- Hová sietsz? – nézett rá felvont szemöldökkel édesanyja, de a fiú válasz helyett csak egy fáradt pillantást vetett anyjára, majd egy fájdalmas sóhaj közben kiszállt a járműből és felsietett a szobájába.
Amikor benyitott az ajtón a már jól ismert otthon fogadta őt, amely szíve terhének egy részét le is vette. Képtelen volt már Harry partiján maradni és úgy tenni, mintha azok az alakok a barátai lennének. Inkább érezte őket keresztnek, mint áldásnak. Gyűlölte, amit Charlieval tettek, azt pedig főleg, hogy ezt még élvezték is.
Gondolatai szakadékából négylábú barátja rántotta ki, amikor nyakörve csörgésével jelezte ottlétét.
- Nellie! – szólalt meg halkan, de boldogan Nick, majd lehajolt hozzá és megvakargatta a fültövét.
Kutyája társaságában sietett ágyához, hogy ülőhelyet találhasson végre otthonában, majd mikor el is foglalta azt előhalászta zsebéből a telefonját.
Charlie továbbra sem írt neki egy szót sem, ezért szomorkásan hátradőlt az ágyán.
Pedig akarta azt a csókot, mindketten akarták! Már abban a pillanatban tudta, hogy aznap megteszi, amikor meglátta Tarat és Darcyt. Ő is meg akarta csókolni a fiút, akit szeretett, legalábbis úgy érezte, hogy szereti. Még sohasem volt szerelmes, pedig amit érzett nem lehetett más. Charlie előtt más barátai is voltak, de hát őket nem akarta megcsókolni! Kit is álltatott, Nick aznap este mindennél jobban össze volt zavarodva.
Látni akarta Charliet és megmondani neki, hogy ő a legkedvesebb dolog az életében. Elárulni neki, hogy nem csak a lányokat szereti, nem Ő a fiúkat is. Vagyis nem, 

Ő Charliet szereti, senki másba nem szerelmes!
Nick az oldalára fordult, miközben sóhajtva a párnába nyomta arcát. Már egy órája otthon volt, ami azt jelentette, hogy az idő éjfél körül lehetett, ő pedig továbbra sem tudott aludni. Charliet pedig nem akarta zaklatni üzeneteivel, ugyanis abban biztos volt, hogy ha beszél vele, akkor azt nem üzenetben, hanem szemtől szembe akarja tenni. Ezen kívül azonban nem sokat tudott.

Miért tűnt el onnan Charlie? Miért nem várta, meg amíg visszaér, hogy megbeszélhessék a dolgot?
Talán azt gondolta, hogy Nick nem akarta a csókot vagy félt a többiektől, hogy megtalálják őket? Nem az nem lehetett, mert akkor együtt futottak volna el.
Ekkor váratlanul kitágult szemekkel ült fel az ágyán.
- Hát persze! – mondta ki hangosan. Fájdalmasan csukta be szemeit és felidézte azt a pillanatot, amikor Charlie elmesélte a Bennel történt dolgait. Arcából egy perc alatt kifutott a vér.
Az nem lehet, hogy azt gondolta, hogy ő is úgy fog bánni vele, mint Ben. Hiszen Nick szerette a fiút. Erről nem lehet hazudni. Hiszen éppen most is csak rá gondolt, ó bárcsak egy pillanatra is elfelejthette volna, hogy mennyi fájdalmat okozhatott Charlienak, azzal, hogy csak úgy otthagyta őt.
Dühösen újra hátravetette magát az ágyon, majd megsimította kutyája fejtetőjét.
Ha Charlie rosszul érezte magát amiatt, hogy úgy gondolta titokként akarja kezelni őt, akkor mégis hogyan kellene elmondania, hogy teljesen összezavarodott és még nem biztos, hogy szeretné mindenki tudtára adni. Persze, a szerelem még mindig ott van a levegőben, de a többi dolog?
Nem érezte még késznek magát arra, ami rá várt, hogy mindenki megtudja, hogy meleg. Nem volt készen rá, hogy ez az este döntsön el mindent. De Charlienak akkor is kell mondania valamit, amikor találkoznak jól tudta. Biztosan elfogadná a döntését és még csak ellenvetése sem lenne, hiszen Charlie ilyen.
Nick pedig jól tudta, hogy nem szabadna ilyennek lennie, ha a fiú nem védi meg magát, mert képes eltűrni, hát akkor majd Nick megvédi őt, de azt semmiképpen sem hagyja, hogy újra bántsák őt.
A fejtörés közepette Nick észre sem vette, hogy egyre jobban elálmosodott, végül pedig akaratlanul is átvette felette az uralmat az álmok világa.

A fiú olyan sebesen ébredt fel, mintha egy vödör vízzel fenyegették volna ki az ágyból. Nem tudta, hogy mennyi lehet az idő, sőt egyáltalán azt sem, hogy hol van. Azonban egy dolgot biztosan tudott. Beszélnie kell Charlieval, amilyen gyorsan csak lehet.
Feloldotta telefonját, s ekkor az időt megpillantva realizálta, hogy már délelőtt van. Se szó se beszéd az ágyra dobta készülékét, majd felkapta kedvenc kék pulcsiját és cipőit felkapva szinte kirobogott az ajtón, meg sem állva a fiú házáig. Szinte fulladozva kopogott be az ajtófélfán, majd fél perccel később kinyílt az ajtó és megpillantotta Őt.
- Szia! – lihegte Nick előbb, miközben továbbra is levegőhiányban szenvedett a futás következtében.
- Szia! – nézett rá döbbenten Charlie.