Tudod,hogy szeretlek!

14. Fejezet

Olivia szemszöge
--------------------------------------------------

-Szia!-köszönt vidáman Nathan,míg én ájulás szélén voltam

-Nathan...-sóhajtottam-el kell mondanom valamit-mikor látta,hogy milyen komolyan mondtam lefagyott a mosoly az ajkairól-Emlékszel arra az estére,amikor elmentél bulizni és megláttál engem?-kérdeztem idegesen

-Igen,aztán még emlékszem,hogy táncoltunk ketten-hát akkor nem emlékszik,hogy mikor csinált fel. BAROM.

-Na szóval-próbáltam nem elájulni-Lefeküdtünk-mondtam erre ő lesápadt-Terhes lettem-köpni-nyelninse tudott- Megszületett a kislányom és elneveztem Sophia Isabella Melissa Amanda Ross-nak-mondtam miközben az ujjaimat fürkésztem

-A..az a s...Sophi a...aki itt v...van?-kérdezte dadogva ,én pedig bólintottam

-Még van valami-nyeltem egyet-Carolina esküvője után is lefeküdtünk-sóhajtottam,majd folytattam- Akkor is teherbe estem. Kiderült,hogy ikreket várok. Mikor megszülettek elneveztem őket Zara Nicole Layla Alessandra Ross-nak és Nolan Logan Aiden Dean Ross-nak-mondtam el neki mindent. Erre csak az volt a válasza,hogy:

-Menj el kérlek

Én könnyes szemmel kimentem az ajtón. Letöröltem a könnyeimet és anyukáék szobája felé vettem az irányit,hogy elvegyem a gyerekeim.[...]

-Anyuszi,olvasol nekünk meszét?-kérdezte a lányom boci szemekkel

-Igen,kicsim-válaszoltam majd befektettem Nolan-t és Zara-t az ágyba majd felsegítettem Sophia-t is és lefeküdtem én is közéjük. Elkezdtem olvasni a mesét.[...]

Másnap reggel arra kelltem,hogy kopognak. Kimásztam az ágyból majd elcsoszogtam az ajtóig. Kinyitottam,majd felnéztem az illetőre és Nathan nézett vissza rám.

-Szia Liv!-köszönt izgatottan. Ennek meg mi baja?!

-Öhmm... szia?!-köszöntem vissza értetlenül

-Figyelj Liv! Megszeretném ismerni a gyerekeim.-jelentette kis,nekem meg leesett az állam. Beakart menni a szobába,de én rátettem a kezem a mellkasára,hogy álljon meg

-Na na,hova hova?-húztam fel az egyik szemöldököm-Szerinted befoglak engedni és majd elmondod Sophi-nak,hogy te vagy az apja ?! Hogy gondoltad ?!-kezdtem ideges lenni-"Szia Sophia! Én vagyok az apád!"-mondtam gúnyosan

-Mit akarsz akkor mit csináljak?-kezdett ő is ideges lenni-Megakarom ismerni a gyerekeim,ha eddig nem is tudtam RÓLUK-hangsúlyozta ki a "róluk" szót

-Tudod mit?-kérdeztem idegesen,erre ő oldala biccentette a fejét- Bízonyísd be hogy méltó vagy ,hogy az apjuk legyél!-mondtam ki kerek-perec

-Rendben,bebízonyítom!-mondta ki,aztán elment