Earned boy

1. Rész:

2022. Március 16. Szerda.
Kanada állam, North Way.
15:16.

Victor

(...)
Egy másodperc alatt történt az egész...
A bokámat érte a lövés. Be rontottak a szobámba, aztán már rohantam is, ki ugrottam az ablakon, nagyon fájt a bokám, hátra néztem, a nyomomban vannak! Mégis mi a fasz volt ez? Ne kérdezz semmit, csak segíts! Victor vagyok, barátoknak csak Vic. 17 vagyok, itt születtem, és úgy tűnik itt is fogok meghalni. Hosszú lenne mindent elmesélnem, de el fogok, csak elég rossz az időpont, mi elől menekülők? Hát, fingom sincs, maszkos ürgék, zoknifejűek, világít a szemük, úgy tűnik erősek, biztos Szuperek, rám lőttek váááh! Nyúlcipő! Szerencsémre szerettem a tesit, azt a sok büntető kört amit le futottam, milyen hasznos is volt az, de egy golyó a lábamban, az mindjárt másabb érzés!

Egy saroknál meg álltam, szakadt rólam a víz, pusztulat meleg van, és még futok is, sőt, meg is lőttek. A falnak simultam, el fognak kapni! Féltem, mit csináljak? Nagyon fáj! Nem bírok tovább futni, abba bele halnék. A farmeromat hagyjuk is...pedig karácsonyra kaptam ezt a Levis farmert. A zsebembe nyúltam, még nálam van az ampulla, ijedtemben vissza is tettem.
Leskődtem, sehol egy zoknifejű paraszt, majd valaki rám kiáltott. Nagyon megijedtem! Nem láttam senkit, csak egy taxit pillantottam meg, nem egy sima UV sárga taxit mint ahogy azt elképzelted, egy nagyon komoly, fekete Audit, taxi felirattal, egy fazon integetett ki belőle, ő kiáltott...

- Gyere, siess, szállj be! - Kiabálta ismét, nem hittem el, hogy nekem kiabál, körbe néztem, de hisz csak én vagyok itt, csak nekem ordít, mit csináljak? Rám nézett, néztem én is, pár perc tétovázás után fogtam magam, vissza tartottam a fájdalmamat és spuriztam a taxi felé, be ültem, majd levegőért kapkodtam, remegve be csatoltam magam, és a pasira néztem a tükörből. Régen nem éreztem ilyen nagy fájdalmat. Te vagy Isten?

- K-köszönöm, uram, ömmm...elnézést, ismerjük mi egymást? - Zavarodtam össze, soha életemben nem láttam a fazont, de elsőre nem tűnik rossz embernek, gonosznak, Szupernek.

- Hova nézzek el? Nincs mit, te nem, de én ismerlek kölyök, tudom mit tettél, ezt mondhatom, oltárira megúsztad. - Mondta, és rám pillantott. Asziszem, nagyon meg is úsztam, le ráztam őket...

- Tényleg? Honnan? Nézze, még én sem tudom, mit tettem, fogalmam sincs, deh...oltári nagy bajban vagyok! Üldöznek, ilyen zoknifejűek, a S.W.A.T. vagy mit tudom én! Szupik! Őszintén be vagyok szarva! Rám lőttek, meg akarnak ölni! Nagyon kész vagyok! Taposson bele! - Mondogattam, még mindig remegek, vérzik a lábam! Nagy slamasztikában vagyok, de még mekkorában!

- Csak tudom ki vagy, azt is, hogy mi vagy, és hány éves, nyugalom, mindent láttam, nem kell fizetned a fuvarért, fújd ki magad, tessék, szólíts Scottnak, rendben? - Fordult hátra, adott egy üveg vizet, és rám mosolygott. Anyám kiskoromban arra tanított, hogy sose szálljak be idegenek autójába, hát, bocsi anyu.

- Rendben, Scott, köszi. - Vettem el tőle a vizet, ki ittam az egészet, ez rohadt jól esett, eléggé kínos az, és fura, inkább ijesztő, hogy mindent tud rólam, én meg semmit nem értek, mi a fenéért üldöznek...csak, el loptam egy...szert, amire szükségem van...mindegy, hagyjuk...

- Szívesen, jobb ha lehúzod a fejed, ezek a Szuperek néha már az idegeimre mennek, útalom őket, remélem nem vagy szívbajos, sportosan vezetek. - Kezdett el gyorsítani, én imádom a sebességet, de még életveszélyben érzem magam.

- Nem, dehogy is! Minél gyorsabban el tűnök innen, annál jobb! - Kapaszkodtam meg, lehet elvérzek, mielőtt karambolozunk...

Később egy házhoz értünk, szép nagy, csak remélni merem, hogy nem fognak rám találni a Szuper zoknifejek.