Nem telt el úgy nap hogy, ne gondoltam volna rád. Mindig is szerettelek, szeretlek valószínűleg szeretni foglak. Hála neked megtanultam szeretni, bízni, merni, élni, önmagam lenni. Melletted volt az, hogy nem érdekelt mennyire rossz napom van, mert tudtam úgy is hallani fogom a hangod vagy csak beszélgetni fogunk a semmiről órákig és együtt oldjuk meg a gondokat. Ma pedig azon gondolkozok hol rontottuk el. Hol nem figyeltünk eléggé. Hol távolodtunk el. És még sok más kérdés melyre valószínűleg sosem fogok választ kapni.
Néha azt kívánom hazudd nekem, hogy miénk lesz a világ. Vagy csak azt, hogy kézen fogva megyünk át ezen az akadályon. Viszont ez reménytelen. Én félek keresni te pedig nem keresel, mert megkértelek. Mégis olyan nehéz az, hogy nem beszélhetsz azzal akivel szeretnél. Főleg nem mivel megutáltál. De azért tudd én mindig is szerettelek.
És ha már te boldog vagy több nekem sem kell, meggyógyulok.
YOU ARE READING
Versek, idézetek, történetek
PoetryEbbe minden van. Szerelem, szakítás, boldogság, keserűség, gyász. Gondolatok melyeket senki más nem tud, nem hall, nem gondol hogy vannak. Ez a könyv melyet talán egyszer megbánok most viszont a legjobb döntés.
