𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Tizenötödik

A kora délutáni zuhanyzás után, belenézve a tükörbe, egy hatalmas véraláfutásos folt köszön vissza a nyakamon, ezt még sállal se tudnám eltakarni. Ethan az éjszaka folyamán igazán megmutatta, milyen, amikor vad, és egy cseppnyi romantika sincsen benne, erről a nyakas dologról meg el is felejtkeztem a heves szex közben, hogy valószínűleg nyoma fog maradni. Ráadásul ma lesz a menyasszonyi ruhapróba, ismerve a többieket, majd hallgathatok. Szemforgatva, elmegyek előhalászni valami féle ruhát, természetesen a mai időjárás sem hazudtolja meg önmagát, ezerrel süt a Nap, nagyon jó idő van, néha esküszöm, már vágyok a lehűlésre, esőre. Lenge, fehér alapon, pasztell rózsaszín pöttyös, mell alatt megkötős, maxiruhát kapok magamra, aminek az a veszélye, hogy ha úgy lépek, ülök, simán villanthatok. Egyszerű két fonatot készítek, gyöngypötty fülbevaló, minimális smink, fehér szár nélküli tornacipő, kistáska. Ethannel nem tudom mi történt, kora reggel elviharzott, aztán amikor délbe felébredtem, már újból mellettem aludt. Most viszont még mindig alszik, kisfiúsan, gondtalanul. Nem akarok úgy elmenni itthonról, hogy nem szólok neki, félek, hogy túlaggódná, túlreagálná a dolgot, és azt hinné, elmenekültem előle, míg ő az igazak álmát aludta. Megsimogatom a sima arcát, a kezeimnél fogva ránt magára, amire kiegyenesedek rajta ülve, perverz vigyorral, a kezei egyből a fenekemre tapadnak.

-         Tetszik ez a ruha! – jegyzi meg játékosan.

A szoknya alját könnyedén szétlibbenti, így láttatva a tangámat.

-         Miért akarlak minden egyes percben megdugni? – kérdezi csillogó szemekkel, a hajamat meghúzva.

-         Mert talán mindig kanos vagy én meg kéznél vagyok. – súgom a szájába, rá se figyelve.

-         Hazugság! – vágja rá. – Szeretlek, és már a puszta jelenléteddel felizgatsz, pláne ezekben a ruhadarabjaidban. – akarná szétnyitni a megkötött részt, de a kezére ütök.

-         Nagyon sajnálom, de most esélye sincs a sármodnak, szexiségednek, esküvői ruhapróbára megyek. – libbenek le róla.

A telefonom elkezd csörögni, Ann az.

-         Szia, Cica, csak azért hívlak, hogy ugye nem felejtetted el a ruhapróbát?

-         Nem, dehogy, már készen vagyok, pont ebben a pillanatban akartam elindulni. – erre megkönnyebbülve, jólesően felsóhajt a vonal túlsó felében.

-         Szuper vagy! Felszedem a lányokat, ott találkozunk, már nagyon várom. Lehet elfelejtettem említeni, de ma együtt ebédelünk mindannyian csajok. Már foglaltattam asztalt. Puszi

Ethan kimászva az ágyból, sunyiba mögém lépve, elkezdi csókolgatni a nyakamat, a vékony ruhaanyagon keresztül érzem az erekcióját, amit a fenekemnek nyom.

-         Beviszlek a belvárosba. – jelenti ki határozottan.

-         Oké, de sokáig leszek, mert utána beülünk a csajokkal ebédezni.

-         Ne aggódj, addig feltalálom magam, ezer a munka. – kacsint rám, elsuhanva mellettem.

A puccos szalon előtt áll meg közvetlen, hidegen hagyva, hogy éppen tilosban parkol, sőt, még úriember módjára ki is nyitja nekem a kocsiajtót. Megfogva a kezemet, bekísér a csajokhoz, akik láthatólag elalélnak a pasimtól, Elena nem győzi magát legyezgetni, annak ellenére, hogy megy a légkondi. Amelia, akit hidegen hagynak a pasik, még ő is megnézi magának. Ava csak mosolyog, lopva oldalra pillantva. Luna, na, őt hagyjuk, folyamatosan bámulja, közben a mű melleit nem győzni előre tolni.

-         Szeretnék maximálisan a vőlegényem kedvére tenni, szóval, ha már bejöttél, maradhatnál is segíteni esküvői ruhát választani. – mosolyog kislányosan Ethanre, Savannah. Ethan erre úgy néz rá, mintha két feje lenne.