Lakatos Zsigmond AHHHH

💦7.rèsz💦

Tudtam, hogy egy maffiafőnök házában nem lesz könnyű elaludnom, de ennyire rosszra még én sem számítottam. Nem csak a szobámat őrző ninják gondolata nyomasztott szüntelenül, de még Oli London is megállás nélkül bámult. Volt olyan plakát, amelyik egyenesen a lelkembe nézett. Néhánynak le is kellett ragasztanom a szemét egy-egy papírfecnivel. Egész éjjel nyugtalanul forgolódtam az ágyamban, azon gondolkodva, hogy most mi legyen. Végül két lehetséges megoldás jutott eszembe. Az egyik az, hogy folytatom a szépítőalvásom kihagyását, így egy idő után olyan bányarémmé változhatok,  hogy többé nem akarnak majd fogva tartani, és egyszerűen csak elengednek. Ez azonban nekem sem lett volna túl kedvező, mert bár valószínűleg Zsigáékat is le tudtam volna rázni ezzel a módszerrel, sajnos fennállt a lehetősége annak, hogy velük együtt az összes többi férfinemű lény is elkerüljön. Így maradt a második lehetőség. Elfutni. Ha pedig valaki meg akarna támadni, azt majd elcsábítom.Azzel a tervvel a fejemben töltöttem el az egész napom. A szökésre tökéletes időpontot keresve ettem meg a reggelimet. A megfelelő sebességet kiszámolva ültem a szobámban Oli Londonnal szemben. A zuhanyzóban állva átgondoltam, hogy milyen szögben fogom megközelíteni a kaput. Amikor János Vilmos nem figyelt, körbenéztem a szobában olyan dolgok után kutatva, amikkel elvághatom a rácsot az ablakomon. Aztán eljött az este. Miután Vili sejtelmes módon jóéjszakát kívánt és bezárta maga után az ajtót, még feküdtem egy ideig, csendben hallgatózva, a fejemben eljátszva, hogy miként fogom elcsábítani az őröket, ha esetleg erre lesz majd szükségem. Nagyjából fél óra után óvatosan kiszálltam az ágyból, majd az ablakhoz settenkedtem. A fiókomban talált ollóval a kezemben elhúztam a függönyt... Majd észrevettem, hogy nincs rács az ablakon, így eldobtam az ollót. Kinyitni már nem volt ennyire könnyű, mivel be volt ragadva, de percekig tartó néma szenvedésem után végül sikeresen leküzdöttem az első akadályt. Felhúztam magam az ablakpárkányra, és kezeimet széttárva hagytam, hogy a szabadság szele összeborzolja a hajam, mielőtt szememet lehunyva elrugaszkodtam a helyemről, hogy végül kb fél emeletnyi zuhanás után egy bokorban landoljak. Nem is tudtam, hogy van bokor az ablak alatt. Ez a pillanat volt az, amikor valami kattant az agyamban, és realizáltam, hogy fogalmam sincs, merre kell mennem, ugyanis amikor ideértünk bekötötték a szemem. Kissé reszketve, de még mindig eltökélten álltam fel, és indultam meg. Nem tartottam számon, hogy mennyi idő telt el, a látvány túl ijesztő volt ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjak. A maffiafőnök mellszobraival kirakodt ösvény még csak-csak elment. A „fegyverraktár” feliratú sufnyitól már borsódzott a hátam. Aztán amikor megléttam a túlméretezett, (szerintem génmanipulált) alvó rottweilert, elgondolkodtam azon, hogy visszafordulok. Végül nem tettem meg, túlságosan is hajtott a szabadságvágyam. A hold már magasan járt az égen, mire eljutottam a kapuhoz, amit sajnos egy őr felügyelt. Mély levegőt vettem, majd óvatosan, minimális zajt csapva rohanni kezdtem a kapu felé. Amikor már elég közel voltam, megálltam, és osonni kezdtem. Már majdnem a kapu másik oldalán voltam, amikor ez őrninja megragadva a karom hátra rántott. Tudtam, hogy most kell a következő szintre lépnem.

     - heló, szépfiú-rebegtettem meg pilláimat az őr szemébe nézve.
     - heló, babygirl- hallottam még egy ismerős hangot a férfi háta mögül, amitől kirázott a hideg.
-szökni próbálunk? Nahát, ezért ma este csúnyán meg kell, hogy büntesselek. - lépett előre János Vilmos, akinek perverz vigyorát megvilágította a telihold fénye...

Zsiga POV

A kórházból kitörve egyenesen Hulióék házához csörtettünk, hogy összeszedjük az akcióhoz szükséges dolgokat. Géza bá'-tól kölcsönvettük a rég nem használt aktatáskáját, amibe gyorsan beledobtunk egy zseblámpát, egy hatalmas konyhakést, és tizenöt adagnyi instant tésztát. Miközben én a legjobbnak ítélt belépőzenét töltöttem le a telefonomra, Hulió és Álahándró felvették az öltönyeiket, hogy menőbben nézzenek ki. Nekem erre nem volt szükségem, én ugyanis így is egy bombázó vagyok. Mikor mindennel készen lettünk, kirohantunk a házból, egészen az utcasarokig, ahol meg kellett állnunk elgondolkodni, hogy vajon merre menjünk.

     - hoztam GPS-t adjátok meg a címet- okoskodott Hulió.
      - maffiafőnök és a ninjaosztag birodalma- vágta rá Álehándró .
     - Honnan veszed, hogy maffiózó? - morogtam rá.
     - egy csapat ninja beesett a kórházba, ő meg elragadta a csajt és kiugrott az ablakon. Vagy maffiavezér, vagy kaszkadőr, de én nem láttam kamerákat. - vonta meg a vállát. Így tehát fogalmunk sem volt merre induljunk, mert a GPS szerint valamit elírhattunk, a „maffiafőnök és a ninjaosztag birodalma” nevű hely ugyanis nem létezett. Tanácstalanul álltunk a sarkon, valami égi jelre várva.
     - Baj van, babyboy? - erre a kérdésre megpendültem a tengelyem körül, és szembetaláltam magam Géza bá'-val, és a szexy pálmafás ingjével.
    - Daddym... - szipogtam- egy fura alak és egy csomó ninja elrabolta a babygirlömet. - egyetlen sugardaddym szemei ekkor nagyra nyíltak.
     - a fura alak arcán volt egy sebhely is?
     - igen...
     - akkor sietünk kell, ő ugyanis a maffia vezére. Szerencsére pont tudom a lakcímét.
     - Nem megmontam?! - kapálózott Álehándró .
     - édesapa... Honnan tudod te ezt? - kérdezte Hulió.
     - sok dolog van még, amit nem tudtok rólam. De most nincs időm mindenbe beavatni titeket, a fuvarunk ugyanis megérkezett- mutatott a félénk haladó busz irányába.