A nap további részét azzal töltöttem hogy fejemet törtem vajon hülyeséget csinálok e. Hogy őszinte legyek arra jutottam hogy igen és ez teljes mértékben így van. De hiába voltam vele tisztába akkor is meg akartam valósítani. Ugyanis lehetséges hogy hülyeséget csinálok de mégis ki az aki elutasítana egy ilyen ajánlatot. Alig tudtam aludni az este, mivel folyamatosan nyekeregtek a fogaskerekek a fejembe. Így hát reggel az volt az első dolgom hogy a suliba siettem és Alexissel megbeszéltem hogy ne jöjjön el elém mert elintézni valóm van. Az iskola ajtót átlépve a meglehetősen nyüzsgés között találtam magam pedig még elég korán volt. A szememmel mindenütt Alexandert kerestem míg meg nem akadt a szemem a suli leghelyesebb fiúján akit bármennyire is utálni akartam lehetetlennek tűnt. Oda léptem mögé mire az összes vele beszélgető haverja rám szegezte tekintetét, bár azt se fogtam fel hogy látták meg mivel a fiú hátának teljes takarásában álltam. Alex még egy pár másodpercig beszélt majd észre vette hogy senki nem őt figyeli így ő is vett egy 180 fokos fordulatot.
-Ó...Hannah-pontosan tudtam hogy tudja a nevem, ezért egy gyilkos pillantást vetettem abba a nagy fekete szemébe melybe a végtelenség tükröződik-Nem hittem hogy valaha ezt mondom,de micsoda meglepetés-mosolygott bájosan amitől a lábam alatt a talaj is kifutott és ekkor jöttem rá hogy talán még magam is rajongok a fiúért és nem csak a többi lány akiket eddig megvetettem
-A mondatod első felét inkább nem részletezném,ha nem bánod!-nyugtáztam egy gúnyos mosoly kíséretében-Suli után rá érsz egy pár percre?-tettem fel a kérdést ami miatt egyáltalán ott állok már óráknak tűnő ideje,amint a mondatot kimondtam az összes srác szeme felcsillant és pajkos mosoly jelent meg arcukon,mivel láthatólag eléggé félre értettek ,de ezt próbáltam nem figyelembe venni
-Asszem ja-jelentette ki egy vállrántás kíséretében és a haverjainak szentelte további figyelmét ezért a szemeimet megforgatva tovább álltam közben oda vetve halkan hogy bunkó és szinte biztos voltam benne hogy engem figyelt és mosolygott ettől nekem is egy kicsit tényleg csak egy kicsit de felfele gördült az ajkam
Tűkön ülve vártam hogy legyen vége a sulinak. Össze voltam zavarodva nem is kicsit. Azon aggódtam hogy mégis hogy gondoltam hogy bele megyek ebbe az ostobaságba. Viszont a legeslegjobban az aggasztott hogy egyáltalán nem bántam. Sőt, talán még egy kis boldogsággal töltött el hogy végre történik valami amire talán később még jó lesz vissza emlékezni. Eddig nem nagyon történt olyan ami számomra felejthetetlen lett volna. Az órák teltek. Majdnem minden szünetbe a folyosón sétálva láttam a fiút és ő is engem. Amikor pont egyszerre néztünk egymásra akkor rám vigyorgott és tudtam hogy tudja hogy mit akarok neki mondani.
Alig vártam hogy kiérjek a suli elé. Elég nyomasztó volt a mai napom,mert nem akartam kiejteni semmit Alexel kapcsolatos a barátnőmnek. Nem akartam magam elszólni. Én pedig nagyon is képes vagyok rá.
A főbejáraton amint kitettem a lábam a szellő bele kapott a hajamba ami ennek a hatására elvált a vállamtól. A Nap sugara kellemesen melegen sütött le az arcomra. Ahogy fel emeltem a tekintetem a földtől megláttam Alexet aki a Nap hatására még helyesebbnek tűnt ahogy csillogott. Lassú léptekkel közeledtem felé majd mikor elé értem a szemébe néztem és ő is pontosan ugyan ezt tette. Az eszem messze elment tőlem és akkor és ott semmit nem hallottam,semmi zajt. Elvesztem abba a fekete szemekbe amik később még nem is gondoltam mennyi bajt és örömöt fognak okozni.
-Miről akartál beszélni?-szakította meg az idilli pillanatot a fiú amiért hálás vagyok az égnek
-Beszéljük meg a parkba-billentettem a fejem abba az irányba ahol a park állt
A fiúnak nem kellett kétszer mondani a park fele indult. Az út csendesen telt de nem kínos inkább fáradt, kellemes csendben. A padokhoz érve először én aztán Alex ült le.
-Szóval,azt akartam mondani,hogy benne vagyok-először értetlen csillogást láttam a szemében de pár másodperc múlva már vigyorgott
-Na,had halljam. Mit kérsz érte?-mosolygott aranyosan-Gondolom nem ingyen lesz-kuncogott fel, én pedig megráztam a fejem,egy kis ideig vártam, tényleg tartottam a fiú reakciójától
-Taníts meg korizni-mondtam ki olyan hirtelen hogy még én is meglepődtem nemhogy a személy akinek mondtam mindezt
-Tessék? Komolyan?-eléggé zavartnak tűnt
-Teljesen komolyan-rántottam meg a vállam
-Ööö...persze, oké-rázta meg zavartan a fejét,a haját játékosan fújta közbe a szél
-Mikor kezdjük? És mikor beszéljük meg? -húztam fel az egyik szemöldököm-Ugyanis ahhoz hogy elhitessük hogy járunk tudnunk kéne egymásról valamit
-Most-pattant fel a padról magával rántva engem is-Elviszlek korizni és közbe megbeszéljük-húzott maga után a kezemnél fogva én pedig próbáltam az iramot tartani
YOU ARE READING
Mindörökké,és tovább...
Romance-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy! -Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni -Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is -Há...
