Eldarya eseményeinek gyűjteménye [Befejezett]

2022 Valentin nap - Mathieu

Akire, a succubus visszatért Eel békés földjére és magával hozta a... legyőzhetetlennek tűnő vágyat. Őrzőnk és a Főhadiszállás többi hölgy tagja mindent elkövet annak érdekében, hogy a csábító démon asszonyságot valahogy visszaverjék. Ehhez amuletteket készítenek. A kőszív amulettje a használóját ellenállóvá teszi a succubus ármánykodásaival szemben. A démonnal szembeszálló ifjú titánok, Mathieu, Nevra, Lance, és Lefitan is kapnak egy-egy amulettet, majd elindulnak, hogy leszámoljanak a kéjenc démonnal. A küldetés napokig eltart, mi magunk pedig a főhadiszállás biztonságában várjuk egyre türelmetlenebbül szívünk választottját.

Késő este volt, mikor hírt kaptunk a fiúk visszatértéről. Azt pletykálták, hogy épségben - bár kissé összezavarodva tértek vissza a küldetésről. Sokáig strázsáltam az előtérben, hátha felbukkan Mathieu, de a várakozásom nem hozott eredményt. Már majdnem éjfélt ütött az óra, mikor úgy döntöttem, hogy a hiábavaló várakozás után visszatérek a szobámba.

A folyosón haladva hirtelen felfigyeltem vörös árnyra, ismerősnek tűnt. Az agyam egy pillanat alatt kapcsolt: ez Mathieu köpenye! A fiú a szobám ajtaja előtt várakozott. A szívem majd kiugrott a helyéről, hát visszatért!

Izgatottan vetettem magam a karjai közé, széles mosollyal ölelt magához.

- Szia! - csókot nyomott a hajamba. Éreztem heves szívverését, ami még hevesebb lett, ahogy a sampon illatát mélyen belélegezte.

- Szia! Hogy érzed magad? Rendben működött az amulett? - kérdeztem izgatottan puszit nyomva az ajkára.

- Hmmm... hogy őszinte legyek... a végére nem... A végén - sóhajtotta forrón - nem működött - hangja egészen elhalt, fátyolos tekintete a távolba révedt.

Ezernyi zavarba ejtőbbnél is zavarba ejtőbb jelenet pörgött a lelki szemeim előtt, de Mathieu nyugtatólag megcirógatta a nyakam.

- Elég nehéz volt, de valahogy csak sikerült megoldanunk - monda mosolyogva, közben a karja egyre lejjebb siklott a hátamon. A másik kezével érzékien túrt bele a hajamba. Hirtelen, mintha villámcsapás érte volna, felkapta a fejét. - Én... talán jobb lenne, ha vennék egy hideg zuhanyt - mondta.

Vágya kézzel tapintható volt, éreztem, ahogy a forróság hullámai elöntik a testem. Nemet intettem. Mathieu egészen fülig pirult.

- Ez a démon felébresztett bennem valamit - mormolását csókba fulladt, ujjaink szorosan egymásba fonódtak. - Szeretnélek érezni, kedvesem.

Óvatosan emeltem fel a tekintetem, szemeiben megláttam, hogy miféle hatalma lehet a succubus démonnak mások felett. Mathieu szívéhez utat talált a succubus hatalma a kőszív amulett nélkül. Egy belső hang, talán a saját belső démonom egyre izgatóbbnak találta a helyzetet. Még szorosabban hozzá simultam.

Úgy éreztem elolvadok a karjaiban. Óvatosan kibontakoztam az öleléséből és a kezét szorítva a kilincs után nyúltam. Vannak dolgok, amik nem tartoznak az egész főhadiszállásra. Alig tettük be a lábunkat a szobámba, Mathieu átkarolta a derekam és mélyen megcsókolt. Egyre hevesebb csatát vívtunk egymással és közben az ügyes ujjaival lefejtette rólam a ruhákat.

A falhoz préselve folytattuk a csókolózást, mígnem már beleszédültem az érzelmek kavalkádjába. Körmeimet a vállába vájva kapaszkodtam forró testébe. Akartam őt. Vágytam rá, és éreztem, hogy ő is ugyanígy van ezzel.

A felkorbácsolódott érzelmek hevében úgy éreztem, toább is léphetnénk. Mire észbe kaptam már az ágy mellett voltunk.

- Mathieu - érintettem meg az arcát alig elszakadva ajkaitól -, velem teljesen önmagad lehetsz, én...! - Egy hirtelen mozdulat következtében már az ágyon is találtam magam.

Ahogy magam után húztam és a teste a puha ágyhoz ért, azt vettem észre, hogy végtelenül mély álomba szenderült.

A küldetés fáradalmai és a hatalmas, túlcsorduló érzelmek miatt lehet - gondoltam. Aztán nem is firtattam tovább, addig amíg a karjaiban tölthetem az éjszakát, mindegy...

(Ez egy alkalmanként igaz történet, az eseményben csak belső monológok és dialógusok vannak, de átiratként -sokkal- kevésbé átadható az egész. Mellékelek két képet arról, hogy egyébként miféle kihívásokat állít az egyszerű halandó elé a sztori.

Rögtön az elején: "legnagyobb meglepetésemde, már ott volt a szobámban"

Aztán itt van valamivel később:
Ujjaink összefonódtak és a szobámba vezettem.

Hogy közben mikor mentek ki a szobából, ahova vissza akarnak menni az kérdéses, de nem érdekes. El kell fogadni...)

Köszönöm a figyelmet,

LilyanaRed