A fiú lassan elmosolyodott majd a csapatársaira nézett és mondott valamit. Amint kimondta az utolsó szót az irányt felém vette. Ahogy közelített felém olyan volt mintha lassított felvétel lett volna és egy filmbe lennénk. Alexet tetőtől talpig végig elemeztem és akkor vettem csak észre hogy hokis ruha van rajta,azaz a csapat tagja. A nagy váll tömés és a bő mez még jobban nagyította. Amint oda ért hozzám még jobban kiszélesedett a mosolya. Volt egy olyan érzésem hogy azt hiszi miatta ülök most itt. Pedig bármilyen hihetetlen számára még csak azt se tudtam hogy hokizik...khm jég korongozik. Unott tekintettel néztem rá.
-Csak nem miattam vagy itt?-húzta fel a szemöldökét és a vigyor levakarhatatlan volt a pofájáról,az elméletem pedig beigazolódott
-Éppenséggel nagyon nem,csak szeretem a jégpályát-válaszoltam-amúgy meg ha már itt tartunk nem is tudtam hogy jég korongozol
-Miért szereted a jégpályákat?-nézett értetlenül-Álltalában az emberek nem nagyon szeretik a hideget ha nem muszáj
-Legyen elég annyi hogy szeretem
-Hát jó...-tartott egy kis szünetet mivel szóltak neki de hátra se nézve leintette az illetőt-De ha már itt vagy, nézd végig az edzést-csapott egyet a combomra majd elment és magam se tudom miért de maradtam
És be kell valljam jó volt. Nem hittem volna hogy ilyen jól mozog a jégen Alex. Izgalmas volt a gyakorlásuk és jó volt látni hogy milyen jóba vannak a csapatársak egymással. Folyamatosan lökdösődtek és poénkodtak amit az edző nem nézett jó szemmel de azért néha ő is elmosolyodott a mogorvasága ellenére. A fiúk bevonultak az öltözőbe az edzést követően viszont az ajtó nyitva maradt így láttam ahogy a srácok öltöznek. Nem szándékosan kukkoltam tényleg. Csak valahogy mindig vissza vezetődött a tekintetem újra és újra. Egyszer csak megjelent Alexander az öltözőben úgy hogy én is láthatom és lekapta a pólóját. Valószínűleg jó sokat edz és ezt vegyétek úgy ahogy szeretnétek. Egyre jobban kezdtem érteni a lányok miért vannak úgy oda érte, bár arra még mindig nem jöttem rá hogy miért adják egy csomóan magukat ilyen könnyen.Végre végzett Alex a ruha cserével és megjelent újra a székeknél. Majd leült mellém a táskámat pedig odébb rakta.
-Nem gondoltad meg magad?-egyből tudtam mire gondol ismét
-Nem-mondtam ki határozottan
-Figyelj ha megteszed amit kérek akkor esküszöm neked hogy bármit megcsinálok neked-ezen viszont már alaposabban gondolkodtam ugyanis eszembe jutott ahogy a jégen csúszik és rájöttem hogy engem is taníthatna
-Átgondolom-mire remény csillant a szemébe-Tényleg bármit?-bólintott-Akkor még majd találkozunk-felálltam a székről és a cuccaimat felkapva kilépkedtem a teremből ugyanis nekem rohadtul egy percem van beérni órára
Éppen a tanár előtt estem be majdnem szó szerint. Lepattantam gyorsan Alexis mellé lihegve,mire ő amolyan "te meg hol a fracba voltál?" fejjel nézett rám. Nem bírta sokáig meg is kérdezte.
-Mégis hol voltál?!-nézett rám talán egy picit aggódóan-Mindenhol kerestelek
-A jéghoki terembe-mutattam valamerre
-Mit csináltál te ott?-nézett rám kérdőn
-Megnéztem az edzést de mindegy-legyintettem és ezt épp hogy kimondtam megjelent a tanár és magyarázni kezdett amiből egyre kevesebbet értettem mert egyre kevésbé figyeltem ugyanis a gondolataim világába tévedtem ,messze a valóságtól
Amint a csengő megszólalt minden diák felszabadulva hagyta el a termet. Mint ahogy én és a barátnőm is. A folyosón sétáltunk kezembe a könyveimmel. A szekrényehez érve Alexis levált és ő is elment a sajátjához. Kinyitottam a kódos ajtót majd a már szükségtelen könyveimet bele helyeztem a szekrény egy üres helyére. Épp csuktam be a szekrényt amikor az ajtó mögött valaki volt,akit hozzá tenném eddig nem is láttam hogy ott van. Ezért a szívem akkorát ugrott hogy majdnem kiszakadt. Ez a fiú nem normális, gondolom mindenki tudja kire gondolok.
-Mond,te észnél vagy?!-tényleg nagyon megijedtem
-Gondolkodtál rajta?-mondta, én pedig indultam meg közbe Alexis felé, Alex kíséretében
-Egy óra telt el-válaszoltam-Ha már három napot tudtál várni egy nap nem oszt nem szoroz-vontam meg a vállam és már alig választott el pár méter a lánytól
-Te most le akarsz koptatni?-nevetett fel
-Eléggé úgy néz ki-néztem végre rá
-Akkor majd találkozunk-súgta bele a fülembe majd puszit nyomott az arcomra és elment,mire akaratlanul is éreztem hogy paradicsommá változok azonban a viselkedését nem értettem egyáltalán
-Ez meg mi volt? Együtt vagytok?!-mutatott a fiú után
-Dehogy-tiltakoztam azonnal-Én se értem-néztem Alexisre zavarodottan
Úgy láttam mintha zavarná a dolog a lányt ettől pedig még kíváncsibb lettem vajon mi van vagy éppen mi történt a két fiatal között.Nem szeretném megbántani. Igaz még csak nem régóta ismerjük egymást dehát akkor is a barátom és egyre fontosabb nekem. A régi barátaimat pedig igyekszek elfelejteni ami természetesen nehéz. De annyi minden történik a napokba amióta itt vagyunk hogy az itteni eseményeket sem tudom követni nem hogy a múltat.
YOU ARE READING
Mindörökké,és tovább...
Romance-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy! -Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni -Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is -Há...
