Mindörökké,és tovább...

4

Másnap ismét fáradtan kezdtem egy újabb hétköznapot ami szerencsére az utolsó a héten. Aztán jön a következő és így ismétlődik elölről minden mindig. Érdekes hogy míg a napok ugyanazok addig az események folyamatosan haladnak, megállíthatatlanul. Néha komolyan a körülöttem lévő világot nem tudom követni. Ilyen volt ez a mai nap is. Furcsa,hogy pár nappal ezelőtt még rettegtem attól hogy mi lesz ha megérkezünk ebbe az aranyos városba és akkor még nem gondoltam volna hogy pár nap alatt meg fogom szeretni. Azóta pedig már mondhatom hogy lett egy barátnőm aki egy hatalmas forma, és van egy fiú aki természetesen tagadhatatlan hogy jól néz ki,de azért hülye nem leszek és nem fogom teljesíteni a kérését. Mégis miért tenném?! Az az igazság hogy nem akarok belemenni ebbe az egészbe már csak azért se mert nem akarok egy ilyen ember közelébe lenni. Az ilyen alatt azt értem aki minden lányt maga köré csavar,amit persze meg is értek hisz elég csak rá nézni de én nem akarok azok a lányok közé tartozni.

Az ilyen fiúk nem akarnak komoly kapcsolatot ez köztudott. Fogalmam sem volt miért ilyen butaságokkal indítom a reggelem. Inkább össze szedtem magam és elindultam nagyon de tényleg nagyon nehezen az iskolába. A nagy épület előtti placcon már láttam a barátnőm széles mosolyát, ezért oda mentem hozzá.

-Megőrülök!-forgatta meg a szemét közben fájdalmas arcot vágva

-Megint miért?-kuncogtam fel

-Van tudod az a hülye kocka gyerek,asszem az a neve hogy Kevin-mire bólintottam-Nem hagy békén,ha mégegyszer ide jön esküszöm ki szúrom a szemét a gyűrűmmel-mutatott a kezére amin volt legalább öt gyűrű, hozzátenném jól áll neki

-Ha már a zaklatasról van szó,akkor tegnap találkoztam Alexsel és egy elég érdekes kéréssel fordult hozzám-látszott a lány arcán hogy nem éppen arra gondolt amire én,hanem valami sokkal mocskosabbra, amitől ismét nevetni támadt kedvem

-Mégis mire kért Mr.Tökély-ismét kifejezte utálatát a fiú iránt amit még nem tudok hogy mégis mi miatt alakult ki

-Arra hogy legyek a kamu barátnője-vontam meg a vállam és vártam Alexis reakcióját ami nem történt túl hamar ugyanis azt hiszem lefagyott egy pillanatra

-Mivan?-ezt egy kicsit hangosabban mondta a kelleténél és egy pár szempárt ezzel ránk vont ami nem tartott sokáig mert vissza tértek az eredeti dolgukhoz-És te ezt elvállaltad?

-Dehogyis-tartottam fel a kezem,majd a fülem mögé türtem egy barna tincsem

Alexissel való párbeszédem éppen hogy abba maradt megjelent két lány és Nina. Mind a három ijesztően hasonlított. Igazából mindegyik egy kész barbie volt. Mondjuk a fiúk játszottak is velük valószínűleg nem is keveset ez a gondolat pedig megmosolyogtatott.

-Szia Halley!-intett oda az egyik,azt hiszem nekem mivel rám nézett bár abba se vagyok biztos mivel a műszempillája nagyobb volt a szeménél

-Szia, amúgy csak mondom hogy nem Halley a nevem,hanem Hazel,de mindegy-intettem neki én is

-Tök mindegy, hallottam tegnap kávéztál Alexsel-erre csak fel húztam az egyik szemöldököm-Gyere sugók valamit-nem nagyon volt más választásom mint meghallgatni mert oda hajolt a fülemhez-Jobb ha békén hagyod Alexset,ribanc-először csöndben türtem de az a kurva nem bírta befogni és hangosan mondogatni kezdte-Tudod mit,mindenki hallja hogy: Egy ribanc vagy! Egy utolsó ribanc!

Eztán újra a fülemhez hajolt-Na miaz,elvitte a cicus a nyelved-már szó szerint mindenki minket nézett vagy éppen videózott

-Csak azért nem válaszolok a sértéseidre,mert az én színvonalam nem engedi meg,hogy porig alázzak egy fogyatékost!-súgtam én is oda neki erre a haját hátra csapva el húzta végre a seggét

-Mit mondtál neki?-kérdezte vigyorogva Alexis

-Csak az őszintét -kacsintottam rá a lányra majd mi is úgy távoztunk ahogy az előttünk vonuló csodák

Érdekesen indult ez a nap is. Nem hittem hogy azzal hogy elköltözünk egy teljesen más életet fogok élni. Persze,azt gondoltam hogy sok minden változik,de az hogy ennyi minden. Az első pár napba ezek történtek akkor mi lesz később? Őszintén azt hittem csak álmodom mivel ilyen nem nagyon szokott történni a valós világban. Szerettem könyvet olvasni és magam is úgy éreztem egy kész könyv vagyok jelenleg ami még a befejzésre vár. Reménykedve egy happy end végre amit mindenki szeretne. Az az igazság hogy a legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni és jó magam is féltem hogy a boldogságom egy pillanat el illanásával akár el is tűnhet. De próbálom kiélvezni minden pillanatát és ti is tegyétek ezt. Akkor lesztek igazán boldogok ha az élet apró örömeiben is meglelitek az a szépséget amit kevesen vesznek észre és pont ettől lesz valami vagy valaki értékes. Hogy nem mindenki látja meg bent a csodát. Lehet hogy neked aki az életed szerelme másnak csak egy egyszerű ember vagy éppen az ellensége és neked azért a szerelmed mert megláttad azt a szikrát benn amit más lehet hogy nem.