Gondolataim(18+)|✅|

14.

Egy, kettő három, négy....
Így számoltam sorba a másodperceket kicsengetésig. Egy perc múlva, meg is szólalt a megváltást jelző csengő, én pedig gyorsan összepakoltam minden cuccom,és kiléptem a rideg teremből.
Mosolyogva vettem tudomásul, hogy Ő megvárt. Minden egyes nap itt áll a terem előtt, hogy hazakisérjen,pedig sose kértem rá. Mikor először haza akart kísérni, nem is ismertem őt. Egy véletlen folytán pedig megismertem.
Azóta a legjobb barátom és mindenben mellettem áll.
Most is, mint máskor magamhoz öleltem és mélyen beszívtam az illatát. Szeretem a parfümöt, amit használ. Mentolos illat,- citrommal keveredik, és valami brutál jó.
Mosolyogva elengedem, Ő pedig elveszi tőlem a táskám, hogy vigye. Ezt nagyra becsülöm benne. Mindig úgy bánik velem, mint egy gyémánttal még akkor is, amikor meg se érdemélném.
Nemtudok, hogy hogyan kaphattam ilyen legjobb barátot.
-Hogy sikerült a mai dolgozat? - kérdezte kedvesen.
Gyors elmeséltem neki, és ő pedig érdeklődve figyelt. Minden egyes szóra, amit mondtam. Láttam rajta, hogy érdekli a mondandóm, így mellette nem is szégyeltem, hogy sokat beszélek.
Lassan ballagtunk a csendes utcán, ahol egy árva lélek se volt.
Egy idő után megállított, és magával szembe fordított. Kezei a tarkómra csúsztak, miközben mélyen a szemembe nézett.
Lepillantott az ajkamra, majd lecsapott rájuk.
A későbbiekben pedig minden boldogan alakult köztünk...