Gondolataim(18+)|✅|

13.

Vacsoránál ülünk, ahol mindkettőnk családja jelen van. Mosolyogva nézek körbe és nyugtázom, hogy mindenki jól kijön. Kezem átsimítom a barátom combjára. Odakapja a tenyerét és összekulcsolja ujjaink.

-Tetszik, hogy egybe látom a családunk - suttogja , közbe érzem, hogy szája súrolja a fülem.

Olyan érzésem van, mintha a szívem majd kiugrana a helyéről, de mosolyogva bólintok.
Hegyezem a fülem és meghallom, hogy miről beszélgetnek. A család férfi tagjai kitárgyalják a legutóbbi amerikai foci meccset, a női részlegen viszont receptekről folyik a tárgyalás. Senki nem figyel ránk, így megkisérelem a lehetetlent és átnyúlok az asztal alatt, hogy kezem végig vezethessem domborulatán.

Még levegőben elkapja a kezem, majd sokatmondó tekintettel néz rám. Tudja, hogy mit szeretnék.

NEMÁR EMBER, ÉPP SEGÍTENÉK RAJTAD.

Mosolyogva megforgatja szemeit, amit csak egy nyelvnyújtással jutalmazok.
Óvatosan kirántom a kezemet a szorításából. Most egy kicsit gyorsabban odavezetem a kezem férfiasságához, ahol nadrágon keresztül simogatni kezdem jelezvén szándékaim.

-Ha te így játszol akkor én is - morogja felém, közbe egy gyors mozdulattal benyúl a szoknyám alá. Keze felcsúszik egészen a bugyimig, amit egy gyors mozdulattal félretol. Egyből két ujját is belém nyomja, de mire elfojthatnám nyögésem, gyors kijött.
Az egész család kérdőn fordul felém, mire felmutatom a tenyereim védekezően.

-Ne haragudjatok, ez a barom bökdös - mutatok a barátomra.

Az egész étkező nevetése tör ki, majd inkább velem szembe ültetik.
Összehúzott szemekkel nézek rá.
Mikor tekintetem megérzi mosolya még szélesebb lesz, mint eddig volt.

Annyira szerelmes vagyok belé.

Viszont most itt lettem hagyva felajzott állapotban, amit nem fogok annyiban hagyni.

-Elnézést, ki kell mennem a mosdóba.

Kihúzom magam alól a széket, ezután pedig megindulok a szobám felé. A szekrény mélyéről előveszek valamit, ami biztos segíthet nekem.
Végül pedig egymagam oldom meg, amit a szerelmemmel akartam.

Visszasietek a kajáldába, ahol helyemre leülve mosolyogva nézek körbe. Viszont Ő eltűnt.

-Elnézést a zavarásért, de *neve* hova tűnt? - kérdezem kíváncsian.

-Tán hiányzom? - megfogattam a szemeim a válasz kérdésére.
Megkerülve engem és az asztalt leül a helyére.
Egy papírt csúsztat a tenyerembe, amit gyors el is olvasok.

"Ha az ősök megindulnak haza, elkéredzkedek a haveromhoz. Akkor folytatjuk édesem;)"

Mosolyogva megforgatom a szemeim bólintok. Persze, hogy folytatjuk, ki se hagynám.

Aznap éjjel a nevét sikítva élveztem el, mint minden alkalommal.